Mit csináljak, hogy rájöjjön, a változás nem rossz és a kérése értelmetlen?

Vidéken élnek anyáék, 3 órára Budapesttől.

10. év végén kiharcoltam, hogy felköltözhessek Pestre, apa féltestvéréhez és itt járjak gimibe. Most fogok végezni a 11. évvel és a jegyeim jók, előrehozott érettségit is most fogok tenni.

Viszont ugye az ember megváltozik, ha egy 30.000 fős kisvárosból felkerül Budapestre és ez velem is megtörtént. Változott a stílusom, az öltözködésem, a kinézetem, az étkezésem. Szóval mindenem.

Ezt eddig anyáék nem igazán vették észre, mert több napot egyhuzamban keveset töltünk együtt. De itt volt a tavaszi szünet, plusz el is utaztunk és igazán most szembesültek a változásokkal.

Ezért anya azt szeretné, hogy júniusban hagyjam itt a jelenlegi gimit és menjek vissza, hozzájuk. Ezt nem teszem meg (anya nem eldöntötte ezt, csak kérte, de ez nem jelenti, hogy ezt is kell tennem).

1. Semmi értelme az érettségi évében iskolát váltanom.

2. Az a gimnázium borzasztóan gyenge, olyan gyerekeket felvettek, akik még 20 pontot sem írtak a matekfelvételin, a nyelvi oktatás pedig 0, én pedig abból vagyok erős.

3. Ha visszamennék, akkor a tanárok azzal jönnének, hogy nem volt jó nekem a pesti elit gimnázium és pokollá tennék a maradék hónapjaimat ott. Sajnos nem egy diákkal megtörtént ez.

4. Ott nem voltak igazán barátaim, semmi élet nincs abban a városban. Itt pedig népszerű vagyok, mindig van valami programom, sosincs az, hogy a szobámban ülök és bámulom a falat unalmamban.

Kicsit úgy érzem, mintha anyának most kezdenék hiányozni. A féltestvérem most kezdett rendesen oviba járni, anya nem dolgozik és gondolom üresek a napjai.