A lányom nemrég azt mondta, hogy egy szörnyeget vagyok és soha nem fogom látni az unokámat. Jogosan?

Ha mindenki leveszi a kezüket róluk, akkor talán valamelyik elkényeztetett kényelemvitéz észhez tér még időben, úgyhogy most kell bekeményíteni, mert utána ott lesznek a nyakatokon mindhárman, amíg éltek..

Ne engedj a lànyodék érzelmi zsarolàsànak . Igaza van a férjednek ,mi sem cselekednénk màsképp . A lànyodék sürgősen kapjàk össze magukat , a leendő apuka is viselkedjen felelőségteljes ember módjàra !!!!

szerintem inkabb elmegy ab-ra és mindenki rossz lesz, de megváltozni nem fognak

úgy beszélsz a lányodról, mint valami idegenről.

Ehhez a saját történetemet el kell hgoy meséljem. Szinte ugyanez történt velem, azzal a különbséggel hogy 19 évesek voltunk a párommal. Apám alkoholista volt, ezért én anyósomékhoz költöztem. Persze én munkát vállaltam és adtam a közösbe is és a párom is dolgozott. Fogamzásgátló NORMÁLIS szedése mellett teherbe estem. Még nem voltam 20 éves. Akkor szerettünk volna házat venni a párommal és a hitelhez kellett anyósomék háza fedezetnek. Mikor kiderült hogy terhes vagyok, megfenyegettek hogy vagy a babát tartjuk meg és mehetünk tőlük, vagy elvetetjük és megkapjuk a hitelhez a fedezetül a házukat. Tudom hogy szülői szemmel nézve nehéz kérdés ha a gyereked ilyen korán és így eléd áll, hogy babát vár de gondold át mit teszel. Persze engedelmeskedtünk és elvetettük a nemvárt babát, meg is kaptuk a hitelt. De anyósomnak nem tudtam ezt megbocsájtani. Mert nem az én döntésem volt hanem az övé. Megromlott a kapcsolatunk, egyrészt mert ezek után azt gondolta hogy akkor már mindenbe beleszólhat és mindent úgy fogunk csinálni ahogy ő gondolta, másrészt mert ránk erőltettek egy olyan döntést amit mi nem biztos hogy így hoztunk volna meg. Az én esetemben ha én lennék majd annak idején ilyen helyzetben (6 éves a lányom) inkább megadtam volna a hitelhez a fedezetet, főleg hogy mindketten dolgoztunk, mert így legalább közel lettek volna a gyerekeim hozzám, és nem üldöztem volna őket el magamtól. Anyósoméktól távol lakunk azóta, ugyanúgy együtt vagyunk a párommal két gyerkőccel, szóval minden rendben lett velünk. Nem biztos hogy a lányod és a párja nem változna meg egy baba hatására. sőt lehet hoy a pasi lelépne a felelősség elől. De ő akkor is a te lányod, még ha szeleburdi és naiv is. Pont azért van szüksége arra hogy te ebben a helyzetben is mellette álljál. Nyilván nem a legjobb hogy terhes lett, de ha most eltaszítod magadtól azzal a címszóval hgoy tanuljon meg felnőttként viselkedni, nos nem ettől fog felnőttként viselkedni. A példamutatással, utánzással tanulnak a gyerekek. Ha ő még annyira gyerek fejű, akkor mit fog példaként látni? ha majd te leszel bajban ő sem segít, mert te is arra tanítottad hogy egyedül bírkozzon meg ezzel a helyzettel. Én nem tudnám azt mondani az én lányomnak hogy menjen el a babával együtt. Persze az a minimum hogy az apuka dolgozzon, nem biztos hogy pénzelném őket. Persze vennék titokban babaholmit hogy azért ne szenvedjen hiányt a baba, de nem adnám oda csak ha látom hogy haladnak valamerre nehogy a fejemre nőjjenek és azt gondolják hogy minek dolgozni mert amama mindent megvesz nekünk. Igenis adjon bele a közösbe, és igenis dolozzon az apuka!!!

Kedves utolsó, szép a történeted, de ne felejtsük már el, hogy itt két naplopó, nagyszájú elkényeztette majomról van szó, akik nem tesznek semmit, nem dolgoznak, csak elvárják, hogy fedelet biztosítsanak nekik és eltartsák őket immáron lassan harmadmagukkal. Egy törekvő, felelősségteljes gyereket a szülője támogat, ha véletlenül nem úgy alakul az élete, amint azt előre megálmodta, mert becsúszik védekezés mellett is a baba,de itt ennek a szitunak a csírája sincs meg...

Utolsó előtti vagyok. De az a véleményem, hogy ez a 20 éves lány azért lett ilyen mert ilyenné nevelték... Nem gondolom hogy ha arra lett volna nevelve hogy igenis meg kell dolgozni a dolgokért akkor ennyire link módon viselkedne. Szóval ezt az elején elrontották a szülők azzal hogy el volt kényeztetve, és most lesnek mint hal a szatyorban, ha a gyerek nem viselkedik másképp mint amit az évek alatt megszokott. DE nem hiszem hogy az a jó reakció erre hogy elzavarják, mert akkor végleg megszűnik a kontroll a gyerek felett, és nem tudni meddig fajul a helyzet. Mondjatok példát nekem a való életben arra, hogy aki bajba került saját hibájából, azt a családja elüldözte azzal a címmel hogy TANULJ A HIBÁDBÓL, ÉS IDEJE LENNE FELNŐTTKÉNT VISELKEDNI, azok talpra álltak, és sikeres normális életet kezdtek el élni. Szerintem igen kis százalék az aki megfelelő szülői vagy bármilyen támogatás (Lelki támogatásra gondolok) nem kallódott el vagy nem lett rosszabb a sorsa. Aztán persze hátradőlve nézegetjük a félresiklott életét és megveregetjük a saját vállunkat, hogy ÉN MEGMONDTAM HOGY EZ EGY LINK ALAK ÉS SEMMIRE KELLŐ. Előbb meg kell próbálni megváltoztatni. Még fiatal van rá esély. Szüleim 30 éve élnek a nagyanyám nyakán! Megpróbáltuk őket többször a saját lábukra állítani, de már késő volt, mert mire mi gyerekek észrevettük a bajt addigra ők már felnőtt emberek voltak, saját gondolkodással. Öreg fát nem lehet átültetni. De egy fiatalka facsemetét még igen. Én amondó vagyok hogy egy próbát megér és a szülő felelőssége a gyereket normális útra terelni.