Szülők! Mit tennétek a helyemben? A lányom fiatalon teherbe esett, de nemrég elvetélt. Mit tudnék még tenni érte?
A lányom 21 éves. Nem tudtam, sőt a mai napig nem tudom elfogadni a párját, akivel 2 éve együtt van, mert a férfi 1 évvel idősebb az apjánál (47 éves). Nem tudok mit tenni, nem tilthatom el a lányomat a férfitől. Szeretik egymást, muszáj vagyok összeszorított fogakkal elviselni a helyzetet. De! A lányom terhes lett a férfitől. Elmondta a lányom, nem örültem neki, mert úgy vélem, a lányom ennyi idősen fiatal még egy gyerekhez. Elmondtam a véleményem neki a helyzetről, de nem szóltam bele. Nehezen, de kezdtem elfogadni, hogy nagymama leszek.
Viszont múlthét hétfőn felhívott a lányom, hogy kórházban van, menjek be hozzá. Elmondta, hogy azelőtti csütörtök este érezte, hogy nincs rendben vele valami, így bemetek a kórházba. Elvetélt a 21. héten. Az orvost is megkérdeztem, elmodta, hogy mi történt pontosan (lepényleválás, valamint nagyon sok vért veszített a lányom, de azt akkor még nem tudta). A párját is megrázta a helyzet, főleg, hogy fültanúja voltam, amikor az orvos mondta, hogy 'a kislány majdnem az asztalon maradt'.
Próbálja a férfi is tartani benne a lelket, ahogy láttam, a lányom is a férfiben. De a lányomat nehezen érintette a dolog. Próbálok én is segíteni rajta, neki, de nem akarok rontani a helyzetén. Nem akar beszélni róla.
Mit tennétek? Nem akar kimozdulni, nem akarja, hogy átmenjek hozzájuk főzni, beszélgeni sem nagyon akar. Ettől függetlenül elmondtam neki, hogy bármikor fordulhat hozzám.
válasza:Én 25 hetesen veszítettem el a kisbabámat.
Nekem az volt a legnagyobb segítség, ha valaki csak annyit mondott, hogy hívjam fel/át, ha szeretnék beszélni róla.
válasza:Egy biztos:az értékelendő,hogy a lánya mellett volt,ahogy lehetett.Engem otthon ezért kitagadtak volna.Azt jól tette,hogy megmondta a lányának,számíthat Önre,de szerintem most mást nem tud tenni.
21/L
válasza:Nem mintha számítana, de a lepontózóknak tiszta szívemből kívánom, hogy soha ne kelljen saját tapasztalatot megosztaniuk ilyen témában.
1-es
válasza: válasza:TÖbbet nem nagyon tehetsz.
Talán ha őszintén elfogadnád a párját (nem csak összeszorított fogakkal), akkor nyitottabban fogadná a közeledésedet.
(Amúgy megértem, egyetlenegy anya sem nálánál idősebb társat álmodik a lánya mellé.)
válasza: válasza:Én is kiakadnék, ha egy második tinikorát élő pasas használná a tapasztalatlan lányomat, nem hibáztatlak. Több eszed van, mint neki, de nem is csoda, egyrészt még félig gyerek, másrészt a második apja felügyelete alatt éli az életét, így nem is fog felnőni.. de ez most más téma. Én nagyon dühös lennék a férfira, amiért ilyen fájdalmat okozott a lányomnak, ugyanis kettőjük közül az ő DNS-e sérült valószínűbben (40 fölött ugyanúgy problémás a férfiak gyermekvállalása, mint a nőké), és miatta ment el a baba. Persze az érzelmi érintettség miatt nem lenne okos erről a tényről a lányod felvilágosítani, mert azt is csak a párja iránti támadásnak venné. Ha egyszer ismét belefognak a gyerekvállalásba, nem ártana előtte orvossal konzultálniuk ilyen előzmények után, hogy kivizsgálják, valóban lehet-e egészséges, közös gyermekük.
A lányod most gyászol. Átértékeli az életét. Ha támaszt keres, a párjára fog támaszkodni, hiszen ebben az ügyben ketten érintettek leginkább. A leírtak alapján nem látom, hogy különösen ellenséges lettél volna a férfival, szóval a bizalom még megvan közöttetek, csak nem te vagy az első. Teljesen normális, hogy elmondtad a véleményed a körülményekről (apja-korabeli férfi, 21 évesen gyerek), aki törődik a gyerekével, az kommunikál is vele, nem csak ráhagyja a dolgokat, mint a szomszédra. Jelen helyzetben nem tehetsz mást, csak készenlétben állsz arra az esetre, ha szükség lenne rád. Nem kell erőszakoskodni. Ezt a dolgot egyenlőre nem veled fogja megosztani, hatással lesz a kapcsolatára, vagy közelebb hozza a párjával, vagy eltávolítja őket egymástól. Az ő kettőjük ügyébe nyilván nem akar bevonni, főleg mivel egyértelműen állást foglaltál korábban. Túl fog jutni rajta.
válasza: válasza: válasza:21 évesen egyáltalán nem fiatal a gyerekvállaláshoz.
Ne mondj neki olyanokat, hogy "majd lesz másik gyerek", "úgyis korán akartál gyereket vállalni", "nem baj" és "mással is megtörténik".
Értsd meg, hogy gyászol, meghalt a gyereke, akit félidőig kihordott, jó eséllyel ráadásul meg kellett szülnie a halott gyerekét, akitől talán elbúcsúzni sem engedték.
A babát sikerült eltemetni, vagy bekerült a kórházi "szerves megsemmisítendők" közé? Próbáld meg komolyan venni a gyászát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!