Úgy érzem anyáékat egyáltalán nem érdekli ha hallom vagy látom őket. Nekem viszont nagyon megmarad, de nem tudom hogy mondja el nekik. Segítene valaki?

Túlreagálod.

Tedd túl magad rajta.

Örülj hogy szeretik egymàst.

1 hónapban egyszer kibírod vagy ha nem akkor fülessel hallgass zenét.

ez semmikép sem trauma csak kellemetlen,

egy oly dolog amit el lehet és el is kell tudni viselni

ez boldogá teszi öket erre szükségük van nincs bene semmi amitől félni kéne

Én is hallottam őket, és?! Semmi bajom nem lett.

Mellesleg minden hónapban egyszer tudnak együtt lenni, hadd ne kelljen már a 13 éves(!) lányukhoz alkalmazkodni ebben.

Ha meg zavar, mondd meg - tudod, néma gyereknek... egyébként van füles, zene stb., és csukd be az ajtót, akkor nem látod.

De én abban az egy-két napban igenis önző lennék - bár, elküldenélek a barátnőidhez, akkor miénk lehetne az egész ház, és nyugodtan lehetne szeretkezni.

Amúgy, ha neked pasid lesz, ti se csináljátok, mert anyudék meg fogják hallani.

Mennyi önző elkényeztetett gyerek van. Annak idején mi örültünk volna, ha nem apám részeg ordibálását, és agymenését kellett volna hallgatnunk. De nekünk az jutott bár szexeltek volna inkább. Sokkal szívesebben hallgattam volna azt, bár nem vagyok rá kíváncsi.

ezzel együtt én is mint minden szülő mindent elkövettem, hogy ne hallják a gyerekeim azt, ami természetes dolog minden felnőtt , sőt, házas ember életében. És nehogymár olyan rossz legyen neked az, hogy a szüleid még mindig szeretik egymást. Értem én, hogy nem arra gerjedsz, és nem vagy rá kíváncsi, de könyörgöm, olyan kevés öröme van az ember életében. Legalább ezt hagyd meg nekik. Gondolj bele, mikor neked lesz párkapcsolatod, ők is hallani fognak téged, mert a szobák ugye egybenyílnak. Valószínüleg ők sem fognak neked szólni, pedig ezt a gyermekem esetében, sokkal nehezebb lehet megállni. Nem azért, mert irigylik tőled, hanem mert ez azt jelenti, hogy már legalábbis majdnem felnőttél, és nem vagy már kisbaba. Bár nekik mindig az leszel.