Szülők, ti akik elvárjátok, hogy a gyereketek jól tanuljon, ti az iskolában jól tanultatok?

Azt gondolom, hogy az életben nem az iskolai jegyek mutatják meg, hogy ki mire viheti. Sőt, az jegyek nem csak a tudást tükrözik, hanem sok tényező befolyásolja is őket( tanár hangulata, gyerekkel való viszonya, beskatulyázás..stb)

Továbbmegyek, szegény gyerekek annyi fölösleges dolgot tanulnak, az elképesztő. Szerintem ma már nem igaz az a mondat, hogy az iskola az életre készít fel.

Éppen ezért én azt várom el a gyerekemtől, hogy megtanuljon gondolkodni, tanuljon idegen nyelveket és sportoljon. Persze van néhány tárgy, ami kell a továbbtanuláshoz, ebből szeretném, hogy jó jegye legyen, de meg is fogok adni neki minden segítséget, hogy sikerüljön. A többi nem érdekel. Nem feltétlenül a kitűnő tanulok viszik a legtöbbre az életben.

az én szüleim jól tanultak, elvárták volna tőlem is, de apám mindig veszekedéssel reagálta le, ha valamit elrontottam. ha nem értettem a magyarázatát azt is ordibálással akarta lerendezni. ezért inkább sose mondtam el, hogy milyen jegyeket szereztem, ami persze újabb vitákat szült, de apám agyáig sose jutott el, hogy azért nem mondom el, mert inkább elviselek egy nagy vitát, mint veszekedések és ordítozások sorozatát. hogy a verésekről ne is beszéljek. hát hiába, reálból sosem volam jó csak humánból. mert azt anyám oktatta. anyum segítőkész volt. mindig arra vágytam, hogy bárcsak ne lenne apám, aki lelki töréseket okoz(ott) nem csak nekem, de másnak is a családban. szerintem sokkal jobb tanuló lettem volna, ha apám nem így áll a dolgokhoz, mert szívesebben kértem volna segítséget.

ha nekem gyerekem lesz, alighanem sose fogom neki kiabálással osztani az észt, hanem megpróbálom értelmesen elmagyarázni neki, hogy ne vegyem el a kedvét a tanulástól, mint anno nekem a sorozatos kudarc.

26/N

Halálosan utáltam tanulni, 3,5-4 voltam középiskolában. otthon állandóan kínoztak, cs.sztettek, hogy tanuljak. Gyerekkoromban plusz tankönyveket vettek nekem és a nyári szünetben játék helyett tanulnom kellett, azért gyűlöltem meg ennyire a dolgot. Aztán benyomtak bölcsészkarra költségtérítéssel. Utáltam, otthagytam, elmentem egy szakmára, ami annyira érdekelt, hogy szín ötös voltam belőle, a vizsgám is ötös lett, pedig alig tanultam. Csak ragadtak rám a dolgok, ami azelőtt sosem volt így, mert addig számomra szemét volt a sok tantárgy, untam őket.

Pár hónapja elhelyezkedtek a szakmámban és imádom csinálni. Élhető fizetést kapok érte és nem hajtom magam halálra. A saját gyerekemmel biztos nem fogom azt csinálni, hogyha véletlen hazahoz egy egyest, akkor minden játékot, szórakozást letiltok és helyette tanulással kínzom. A 2. 3. rossz jegy után korrepetálom, emberi mennyiségben (ha tudom). csak akkor mondogatom neki hogy tanuljon, ha látom hogy szuper okos és lenne esélye egyetemet végezni (és nem büfészakot). Ha közepes képességű, mint én vagy a párom (és ez az esélyesebb) egy piacképes szakma felé fogom irányítani. Próbálom mérlegelni a lehetőségeit és nem tuszkolni erőszakkal a diploma felé, ha nicns elég esze, ahogy anyám tette velem, mert nem látta át, hogy kevés lennék hozzá.

52-es vagyok.

hullámvölgyeket élünk meg. hamarosan költözöm, szóval már nem érdekelnek a szarságai... csak anyámat sajnálom itt hagyni vele. de gondolom, ha eddig kibírta, eztán is ki fogja. ő elég pozitív ember

Én és a feleségem is kifejezetten jó tanulók voltunk, de a fiunktól nem várjuk el ugyanazt. De két dolgot nagyon szeretnénk elérni vele/nála:

1. hajlandó legyen harcolni a feladatai megoldásáért, ne legyintsen első blikkre, hogy úgysem megy. (A magyar iskolarendszer nem feltétlenül rossz, csak van, aki képtelen kihasználni, és a nehezebb utat választja. Elég sok orvost, mérnököt, oktatót és vezető diplomást adtunk/adunk a világnak, akik sajnos elvándoroltak.)

2. Ha elkezd valamit, akkor próbálja a lehetőségei szerint befejezni.

Nem kell, hogy kiemelkedő legyen, elég, ha ember lesz. Jó és becsületes. Egy civilizált és figyelmes szülő mindig talál okot (és nem ürügyet), hogy büszke lehessen a gyermekére.

Én általában 4-5 tanuló voltam, kivéve matek és fizika.

Azt várom el tőle, hogy a saját képességeihez mérten igyekeztem jól teljesíteni. Egy egyes nem a világ vége, de egy gyereknek a legfőbb feladata a tanulás.