Szülők, ti akik elvárjátok, hogy a gyereketek jól tanuljon, ti az iskolában jól tanultatok?

28-as, egyetértek, hogy fontos a rugalmasság ahhoz, hogy valaki váltani tudjon. A jó jegyek sokszor csak annyit mutatnak, hogy valaki tud magolni. Az egyetemi csoporttársaim között is voltak olyanok, akik mindenből ötösök voltak, de sok saját gondolatot nem hallottam tőlük, csak azt, ami a tankönyvben volt.

Az, hogy valakinek rosszak a jegyei, nem jelenti rögtön azt is, hogy hülye:D Ahhoz pedig, hogy valaki átképezze magát, elég , ha nem hülye, nem kell hozzá a gimis tanulnivalók nagy része, csak esetleg egy kis szelete, amire már amúgysem emlékszik. El lehet sajátítani az anyagot képőbb is, amikor szükség lesz rá. A mostani szakmámhoz nekem is gyakorlatilag nulláról kellett megtanulnom szinte mindent, a sulis anyag nem segített, és nem is segíthetett volna, mert ilyet akkor még az iskolában nem tanítottak.

Ezzel nem értek egyet. Sőt inkább azt gondolom, hogy az igazán értékes saját gondolatok születéséhez elengedhetetlen, hogy az ember tisztában legyen azzal, amit korábban már felfedeztek.

Nyilvánvalóan nagyszerű agya van annak, aki magától felfedezi a Pithagorasz-tételt. Csak éppen a világon senkit nem fog érdekelni, mert már rég túlhaladott dolog. Ezért elengedhetetlen a tárgyi tudás is. Amihez viszont tanulni kell.

25-ös: amiről beszélek, ah a HOZZÁÁLLÁS. Az, hogy idejekorán megtanulja, már az iskolában, hogy professzionálisan végezzük a dolgainkat, tökéletességre való törekvéssel.

Magunk is így élünk, erről mutatunk példát.

Ráadásul az igazán jó szakok/iskolák a világban nem közelíthetők meg egy magyar középiskolai közepes eredménnyel.

Nincs gyerekem, ezért ebből a szempontból nem tudok véleményt mondani, viszont nem értem sok szülő hozzáállását.

Miért elvárt, hogy a gyerek kitűnő legyen?

Az emberek képességei nem egyenlőek. Van amiből remekelnek, van amihez egyszerűen buták.

Én nyelvekből és humán tárgyakból tanulás nélkül is ötösöket hoztam, reál tárgyakból meg örültem a kettesnek.

Aztán elvégeztem a középiskolát, és semmivel sem lennék előrébb, ha 2-3 óra helyett 6-8 órát matekoztam volna. Lehet, hogy a régi ellenőrzőimben négyesek és ötösök lennének, de ettől nekem nem lenne olcsóbb a kenyér :D

Semmire sem használom már azt a "tudást".

Feltehetőleg, ti, kedves szülők sem értetek egyenesen arányosan a nyelvekhez, az irodalomhoz, és az atomfizikához.

Akkor minek erőltetni az ötöst?

Tanuljon a képességeihez mérten, készüljön.

Ha szülő leszek, én alapból külföldön fogok gyereket vállalni, mert a haldokló, poroszos, tekintélyelvű oktatási rendszerünk fapatkát sem ér, de cserébe annyi időt vesz el, amit sosem hasznosítasz és fordítasz a javadra, hogy gusztustalan.

Így a gyerekem egy normális iskolában kell tanuljon majd, és ehhez mérten fogom az elvárásaimat kiszabni felé. Illetve nyilván a képességeihez :)

Én ugyan közepes tanuló voltam a gimiben, csak három tárgyból voltam ötös. Nem lustultam el a 8-dik után, csak akadtak gondok egy-egy tantárgynál. A matekot a tanárnőm rosszul tanította, ezért külön matektanárnál tanultam. Amit ő magyarázott, értettem az anyagot, de a sulimban a tanárnő máshogy látta a dolgokat, ezért kaptam mindig hármast rá. Sőt, az osztályom 80%-a is! Ők is külön matekórára jártak titokban, mert elegük lett abból, amit ő csinált.

A szüleim nem problémáztak, mert tudták, hogy milyen keményen tanulok, mégis ez lesz az eredménye. A továbbképző iskolákban viszont jó jegyeket kaptam, mert nagyon jól tanítottak a tanárok. A szüleim meg voltak vele elégedve, de mondták nekem, hogy azért ne hajszoljam magam a tanulással, mert szerintük így is okos vagyok. A nyelvtanulás sosem volt nehéz számomra -valszeg az apámtól örököltem, aminek örül, mert az idegen nyelvtudássál szerezhetsz külföldi munkát.

Ha lesz gyerekem, és se fogok problémázni. Segíteni fogok neki, ha kell.

Egy másik példa, hogy miért NEM jó, ha a szülők erőltetik, hogy a gyerekük színötös tanuló legyen: anyám egyik ismerősének a lánya sem bukdácsolt a suliban, mégis a szülei elvárták, hogy fizikából meg kémiából is hozzon haza ötöst. Csakhogy a szegény lánynak nehezen ment a két tantárgy és mindig hármasokat kapott. És a szülők rögtön tragédiát csináltak belőle. Anyám próbálta nekik elmondani, hogy nem helyes hibáztatni őt, inkább próbáljanak neki segíteni. Nem fogadták meg a tanácsot. Mikor 10-dikes lett a lány, teljesen kikészült attól, amit a szülei elvártak tőle. Emiatt kórházba került. Itt látták be a szülők, hogy mekkora hiba volt lelkileg tönkretenni őt. Anyámnak igaza volt ebben! A lány felépült és onnantól kezdve már normálisan tömhette a fejébe a tudást. Már nem számított a szülőknek, hogy a két tantárgyból 3-asa van, matekből meg 4-eseket hoz haza.

A 34-esnek igaza van: miért akarják annyira a szülők, hogy minden tantárgyból kitűnő legyen a gyereke? Tényleg nem minden gyerekben van a képesség, mint a rajzolás, a sportolás, nyelvérzékenység, stb.

Általános iskolás korunkban furulyázni tanultunk, és az osztályomból három gyereknek volt tehetsége ehhez, ezért ők (ha akartak) külön zeneórákra jártak, ahol fuvolázni tanultak. Mi meg nem voltunk eléggé ügyesek, pedig igyekeztünk és a tanárnőnk folyton a homlokát csapkodta, panaszkodott. A szüleink viszont nem vártak el tőlünk semmit, mert tudták, hogy nem a mi hibánk, hogy nincs tehetségünk a zenéhez.

Emlékszem, hogy az évzárón furulyáztunk a szüleink előtt. Mikor befejeztünk, elkezdett problémázni a tanárnőnk, hogy szörnyen hamisan játszottunk, a szülők meg röhögtek rajta :'''D

Az egészben a vicces, hogy valaki lefilmezte, aminek a felvételét a negyedik osztályban le is játszották nekünk. Mi is röhögtünk magunkon meg az idióta tanárnőn is. Szó szerint, az egész iskola RAJTA röhögött! :D

Szerintem nem az a lényeg, hogy kitűnő legyen a gyerek. Hanem az, hogy a képességeihez mérten a lehető legjobban teljesítsen. Egyébként a legtöbb esetben hozzáállás kérdése a dolog. Legalábbis nálunk a készségtárgyaknál ha látta a tanár, hogy a diák ugyan totál tehetségtelen, de a zenetörit vagy a művtörit megtanulta, órán is figyel és igyekszik dolgozni, nem vágja oda az egészet, hogy ő aztán nem, az megkapta a négyest vagy akár az ötöst is. Tesin dettó, persze ha nem hozza az ember a szintidőt, az nem jó, de akin látszott a szorgalom és igyekezet, annak mindig fölfelé húzták a jegyét.

Szerintem a gyengébb jegy elfogadható, de az, ha a gyerek közli hogy neki ehhez nincs érzéke, ezért nem is erőlteti meg magát, nem.

Én közepes tanulónak számítottam, mert nem érdekelt se a töri se az irodalom , ezekből 2-es 3-mas, se az ilyen SZÁMOMRA felesleges dolgok, inkább a matek, fizika kémia, biosz ezekből 4-5. Nem kell rinyálnom ha fogyni akarok mert tudom hogy kell, azt is tudom, hogy a kajából , hogy lesz a végterméke, hogy mi kell ha fáj valamim...nem ijedek meg egyes állatokról, sőt fel is ismerem őket... nem futok a villám elől...ellenben nem tudom Jókai mire gondolt mikor leírja, hogy kezdetben kék az ég....de azért tudom, hogy alliteráció van benne, hisz az oly hasznos.

Jól menő szépészeti és egészségügyi vállalkozásom van 21 éves korom óta, anyagi gondom semmi,a szüleim szegények, nem tettek alám semmit, a családban én vagyok az első aki úgymond kiemelkedett, hitelmentes ház , férj, lassan babaprojekt.

Jah és 26 leszek....

Nem fogok erőltetni semmit, a gyereken meg fogom figyelni mihez van érzéke, reál vagy humán, hisz a 2 egyszerre sose megy zökkenőmentesen, az meg hogy kényszerrel élje le a gyerek az életét számomra abszurd. Nyilván egy alap szintet elvárok majd tőle, hisz általános intelligenciához tartozik , de hogy erőltessek bármit amit én is hanyagoltam....kizárt.