Szülők, ti akik elvárjátok, hogy a gyereketek jól tanuljon, ti az iskolában jól tanultatok?
A kérdésem az lenne, hogy azok a szülők akik elvárják, hogy a gyerekük jó tanuló legyen, miért teszik ezt? Ők jól tanultak? vagy esetleg ők is rossz tanulók voltak és nem akarják, hogy a gyerekük elkövesse ugyanezt a "hibát"?
Szóval aki elvárja ezt miért teszi? Ő hogyan tanult?
En nem azt varom el hogy jol tanuljon, hanem azt hogy a sajat kepessegeinek megfelelo jegyeket hozza, es fektessen energiat a tanulasba, figyeljen oda.
Ha tudom hogy megtett mindent es megsem lett a legjobb jegy, azzal teljesen elegedett vagyok.
Nyilvan szerencsenk van hogy az osztalyban a legjobb kepessegu es eredmenyu tanulok kozott van, de igyekszunk figyelni ra, kovetni az iskolai esemenyeket, tananyagot.
Arra is igyekszunk odafigyelni hogy ne legyunk maximalistak, mert az egyszeruen lelekolo. A pubertas meg elottunk van, az sem lesz egyszeru mutatvany.
Egyebkent mindketten jo tanulok voltunk, egyetemet vegeztunk, en szemely szerint nem voltam kulonosebben szorgalmas, de igy is elvegeztem jo eredmennyel egy nehez egyetemet.
akik elvárjátok, hogy jól tanuljon, ti hogyan reagáltok ha rossz jegyet hoz haza?
#7-es ha akarod tudni nálam mi a helyzet ilyen téren:
általános iskolában 4-es volt a legrosszabb jegyem bizonyítványban
aztán általános végén kezdődött a depresszió, közép suliban bejártam, alig hiányoztam, ott már csak 3-4 volt az átlagom, mondjuk 2 matek tanárom volt, mind2 úgy jött be az első dolgozat után, hogy "ki az az XY?" (XY = a nevem, csak ugye anonim oldal :P), mert ott 100%-ot beleadtam :)
közép sulitól kezdve nem volt fontos milyen jegyet kapok, senkit nem érdekelt, mert a családunk széthullott...kb mindenki azt csinált amit akart...
közép suli mellett apám kifizetett 2 felnőttképzést (OKJ-t nem raktam a végén, mert érettségihez kötött volt akkor még nem volt, meg akkor nem tudtam volna ingyenes OKJ-ra jelentkezni, így csak az iskola által kiállított papírt kértem)
Matek érettségi: 2-es
Infó érettségi: 2-es
1. informatikai szakmám: 98%
2. informatikai szakmám: 86%
3. informatikai szakmám: 90%
közép suli utolsó évében minden órán aludtam, kivéve tesi és töri, törin azért nem, mert utált a tanár...otthon meg délutántól éjszakáig programoztam, tanultam a szakmámat, leszartam a sulit...
3. szakmám (közoktatás) 2 éves képzése alatt alig voltam bent, kb 2-3 hónapot összesen...mégis azonnal találtam munkát iskola után, főiskola/egyetemi végzettségem nincs, talán később lesz, de egyenlőre nem tervezem...
szóval mondjuk úgy én a hobbimmal foglalkoztam, nem érdekelt az iskola, a szükségest teljesítettem, de azzal foglalkoztam főleg ami a jövőben hasznosítva is lesz...mondjuk nekem jó képességeim vannak, csak lusta voltam tanulni...mert amit az órán hallottam az elég volt ahhoz, hogy 2-3-4-es legyek...
több mint 1.5 éve dolgozom és igen van időm GYK-zni :D de nem azért, mert hű de jól tanultam az iskolában...hanem mert a szakmámat úgy választottam meg, hogy szeressem és ezáltal jó legyek benne...mert nem unott fejjel ülök végig 8 órát...és mivel érdekel így gyorsabban megoldom amit kell és van időm GYK-zni :P
apám akarta, hogy főiskolára menjek, de én nem akartam...apám is elég sikeres az életben, elvileg jól is tanult az iskolában, de nem kényszerítette rám, hogy 5-ösöm legyen csak...mamám tanár volt, tanított, sokkal többet várt el tőlem mint másoktól, de miért kényszerítik az emberek a gyereküket, hogy csak jó eredményeik legyenek? nem biztos, hogy boldog is lesz tőle...sokan azt hiszik, hogy a pénz boldogít, pedig nem minden gazdag boldog...
oké nekem olyan agyam van, napi 2-3 óra és kitűnő lehetnék mindenből, de volt olyan osztálytársam aki 2 db 2 jegyű számot nem tudott összeadni, gondolom az izgalom miatt is...volt olyan osztálytársam általánosban aki elsírta magát amikor 3-ast kapott, mert élete első hármasa volt...abba nem gondolnak bele a szülők, hogy az elvárásokkal lelkileg tönkre tehetik a gyereket? itt láttam már olyan kérdést, hogy ilyen dolgok miatt úgy érzi soha senkinek nem tud megfelelni...egy életre kihatott rá ez a dolog...
legjobb barátom 2 éves képzésre ment programozónak, soha nem érdekelte a programozás, ő grafikus beállítottságú, de nem indult az a szak amire jelentkezett...nekem is van grafikus végzettségem, de én meg azt utálom...ha kell egy kép/videó/3D modell/grafika hozzáfordulok és eddig csak túl teljesített...
persze nem azt mondom, hogy helyes az, hogy a szakmája nem lesz meg, mert nem akarja teljesíteni, nem is nagyon tudná, hisz nem ilyen beállítottságú...sokat tanult a 2 év alatt, de végül nem jött össze neki...az anyja nagyon kedves rendes nő, az apja sajnos nem él...az anyja is (+én is) mondja, hogy fejezze be az iskolát, támogatja...de ő nem erőlteti rá...én meg ismerem tudom, hogy szakma nélkül is simán tud érvényesülni az életben, főleg, hogy ért még a műszerészethez is valamennyit...
szóval grafikában évek óta mindent megold amit kérek tőle...programozásba belebukott egyértelmű, az iskolai teljesítménye elég silány, de mellette mégis van amiben jó és sikeres...
van olyan szülő akinél a gyerek rosszul tanul, akár lustaság akár képességei miatt, de másban viszont kiemelkedően teljesít? támogatják ebben?
Nekem még nincs gyerekem, viszont mikor lesz, én nem fogom elvárni, több okból sem:
1. Tőlem elvárták, ami rengeteg frusztrációt okozott. Azt várták, hogy csupa ötösöket hozzak, a 4-es már fontos tantárgyból szidást jelentett, a 3-as volt hogy verést. Mindezt úgy, hogy testvéreim kitűnő tanulók voltak, én meg 3-as, 4-es (aztán érettségim mindenből könnyedén 5-ös volt, amit azóta is emlegetnek, amit nagyon utálok).
2. A világ abba az irányba megy, hogy a klasszikus iskolai tanulás a poroszos rendszerünkben (ami a mostani oktatáspolitikát elnézve, maradni fog) semmit nem fog érni az életben. Az a képesség, hogy valaki egy hatalmas anyagot be tud vágni gyorsan, egyre kevésbé ér bármit is, a készségfejlesztés fontos, plusz egy gyereknél, hogy felkeltse az érdeklődését. Az iskola viszont igyekszik kiölni belőle a gondolkodást és az érdeklődést. Szóval egy átlagos képességű gyereknél a jó jegyek épp a fejlődés rovására mehet.
Én magam ma rengeteget tanulok, a munka mellett a szabadidőm jelentős részét töltöm autodidakta tanulással, csak nagyon nem hasonlít a klasszikus értelemben vett tanulásra. A teljesen autodidakta tanulás mellett MOOC-zek is, és ott látom, hogy a magyar oktatás, beleértve a közoktatást és a felsőoktatást, mennyire elavult és használhatatlan.
Bár még kicsi a fiam (3 éves lesz), de azt el fogom várni, hogy a képességeihez mérten tegyen meg mindent a jó eredményekért. Nyilván, ha mondjuk matekból gyenge (én is az voltam), akkor nem fogom elvárni a 4-5-ös eredményt, de amihez van affinitása, abból igen. Értelmiségi generációk óta mindenki a családban, így a jó tanulás azért nálunk nem nagy elvárás.
Jó tanuló voltam egyébként, reál tárgyakból gyengébb ugyan, humán tárgxakból mindig 5-ös.
Még mindig 15-ös vagyok.
Szóval én tanulmányilag nem fogok elvárni semmit, és nem is fog érdekelni, hányasokat szerez, ha van valami célja, úgyis tesz érte, hogy amiből kell, meglegyen a jó jegy. Amiben viszont motiválni fogom, hogy ami érdekli, abban tájékozódjon, nézzen utána a dolgoknak, lépjen túl a tananyagokon, és foglalkozzon vele szabadidejében. Mert azzal alapozza meg a jövőjét, nem azzal, ha bármit be tud magolni.
Még kicsik, szóval csak elméletben tudok válaszolni.
Nálam a szüleim is beletojtak, hogy hogyan tanulok, kettesnél már azért megkaptam, hogy miért nem ülök le tanulni, de a hármas és jobb jegyeknél semmi reakció nem volt.
Szóval én is beletojtam.
A gyerekeimnél nem fogok.
Középiskolában kiakasztottam az irodalomtanárt, hogy miért mentem szakmunkásképzésre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!