Szülők, ti akik elvárjátok, hogy a gyereketek jól tanuljon, ti az iskolában jól tanultatok?

Miért? Azért, mert a gyenge és közepes tanulók nem jutnak be jó egyetemekre, ahol nem szereznek jó diplomát, majd nem kapják meg a jó állásokat és nem fognak jól keresni, nem lesznek jó szakemberek. Nyilvánvalóan.

És igen, mi jó eredménnyel diplomáztunk.

apukám: BME-n végzett, jó munkája van azóta is

anyukám: érettségije van, nem túl jó a munkája, kevés a fizetés (közben ment továbbképzésekre, de sulit nem végzett)

tőlem mindig elvárták, hogy jól tanuljak, általánosban osztályelső voltam, simán felvettek egy jó gimibe.

gimiben már sok tantárgy volt ami nem érdekelt, lustább is lettem, akkor sokat veszekedtek velem, hogy tanuljak de végülis tök jó érettségim lett.

egyetemen magamtól is imádok tanulni, szóval mostmár nem szólnak soha. :D

apa mindig azt mondta hogy tanuljak hogy olyan jó munkám lehessen mint neki, mert ha megszokom itt a jó dolgokat, és majd magamnak kell ezeket előteremtenem, és az csak akkor lehetséges ha sokat tanulok. (nyilván nem CSAK ez számít, de azért van jelentősége. meg egy gyereknek ez jó indok. :D)

anya pedig mindig azt mondta hogy tanuljak hogy ne úgy 'végezzem' mint ő, mert felnőtt fejjel nehezebb tanulni és nem is talál olyan jó munkát az ember.

szóval pont mindkettőre láttam példát. :)

"Miért? Azért, mert a gyenge és közepes tanulók nem jutnak be jó egyetemekre, ahol nem szereznek jó diplomát, majd nem kapják meg a jó állásokat és nem fognak jól keresni, nem lesznek jó szakemberek. Nyilvánvalóan."

A kollégám elvárta mindig is a gyerekeitől, hogy jól tanuljanak. A lánya végig kitűnő tanuló volt, felsőfokú nyelvvizsgája is van, erre elment turizmus-vendéglátás szakra.

Közben meg a mérnöki, informatikai karokra a hülye is bekerül. Más kérdés, hogy a gyengébbeket hamar kiszórják, csak éppen nem biztos, hogy az lesz az, aki nem vágott be mindent középiskolában.

Az meg, hogy ki milyen szakember lesz, nagyon nem a tanulmányi eredményeken múlik. Jellemzően aki mindig mindent ötösre tud, az nem lesz az, mert minden kreativitást kiölnek belőle, és képtelen lesz az autodidakta tanulásra is, mikor már a szakmában lesz.

22-es, ilyen lettem én is. Gimiben végig kitűnő, majd egy jó egyetem egyik magas pontszámú szakán végző, 3 nyelvvizsgás (ebből 2 felsőfokú) pályaváltó, mindez egy BA, egy MA és egy posztgrad képzés után. Egy kéthónapos intenzív szakmai képzésből és sok szorgalomból van a mostani munkám, amit a korábbi, diplomáimnak köszönhető munkáimmal szemben szeretek is csinálni.

Az én szüleim is azt hitték, hogy elég jól tanulni, és diplomát szerezni. Én ezt mind megcsináltam, és nem hiszek ebben. A szaktudás számít azokon a területeken, ahol normális fizetésért normális munkát kap az ember. Hiába van valakinek olyan diplomája, amivel nem tud elhelyezkedni. És a kitűnő tanulók nagyon nagy része megy olyan szakokra, ami után nehéz az elhelyezkedés, és ha könnyű is, akkor sem kapja meg a korábbanelképzelt fizetést, hacsak nem költözik külföldre.

Szóval azért nem ártana ismerni a munkaerő-piaci igényeket, megérteni, hogy egyetemre két tantárgy alapos ismeretével is be lehet jutni, és bátorítani a gyereket, hogy azzal is foglalkozzon, amit szeret, mert a munka fogja élete nagy részét kitölteni, nem árt, ha nem utálja.

Még csak elméleti a kérdés, de igen, el fogom várni. Több okból is.

Az első, hogy én is jó tanuló voltam. Kitűnő lett az érettségim, előtte a legrosszabb átlagom 4.7 volt. Ugyan az osztályban sokan strébereztek, de igazából annyi kellett csak ehhez az eredményhez, hogy órán odafigyeltem, ha nem értettem valamit, jelentkeztem és megkérdeztem. Ezzel egyébként a szüleim is tehermentesítettem. Nagy divat volt az osztályomban, hogy a gyerek nem figyel, alszik órán, aztán meg különtanárt kell neki fizetni, hogy megtanulja az anyagot. Nekünk ilyesmire nem volt pénzünk.

Miután figyeltem, amit meg kellett érteni, azt megértettem. Otthon gyakorlatilag csak a verseket tanultam meg szódogára az anyagot. Ezeket ugyanis tényleg muszáj bemagolni. Viszont ilyen tanulnivaló csak 1-2 hetente volt, akkor is max, félóra alatt végeztem. Többre nem is lett volna időm, sok különórára jártam, szakkörökre, zenesuliba, táncolni, meg ami adódott. Ez kitöltötte a délutánom.

A szüleim azt vallották, hogy azért kell mindent megtanulni, mert az általános- és középiskolai anyag egyrészt nem túl sok, abszolút nem megtanulhatatlan, másrészt nagyjából lefedi az általános műveltséget (értsd: aki még ennyi ismerettel sem rendelkezik, az minimum műveletlen), harmadrészt ha jól tanulsz, nyitva állnak előtted a kapuk mindenfelé.

Ezekkel én is egyetértek. Plusz ha a gyerekemnek is úgy fog az agya, mint nekem, akkor annyit kell csak tennie, hogy odafigyel órán. Az pedig a minimum, ami egy gyerektől elvárható.

Ráadásul nálam sokat segített az életemben ez. Zenésznek készültem, el is végeztem, de azért mellette tanultam. Így amikor kiderült, hogy fizikailag alkalmatlan vagyok a pályára, volt lehetőségem váltani. Azzal a volt osztálytársammal ellentétben, aki csak zenéből volt jó és ma segédmunkás egy full kettes érettségivel.

Ráadásul miután kiderült, hogy a váltásnál rosszul döntöttem, amikor - egyébként szülői nyomásra - egy bölcsész szakot választottam, még mindig van lehetőségem váltani.

Nagyon kevés az olyan ember, aki kora gyerekkorában pontosan tudja, mi akar lenni. Apukám úgy lett informatikus, hogy amikor az egyetemről kijött, akkor kezdtek el egyáltalán megjelenni a c64-ek. Neki tetszettek a technikai újítások, hát váltott. Ki tudja, mi jön még a mi életünkben. Minél szélesebb körben tájékozott az ember, annál rugalmasabban tud alkalmazkodni a változó világhoz.

"Minél szélesebb körben tájékozott az ember, annál rugalmasabban tud alkalmazkodni a változó világhoz."

Ez így van. Pontosan ezért kellene végre elfelejteni a műveltség kultuszt, és helyette a látókörét növelni a gyerekeknek.