Akiket gyerekként vertek, ti hogy dolgoztátok fel?

Engem vertek, nem rendszeresen, nem is minden rossz jegynél, de mondjuk havonta- két havonta igen. Nem a fizikai fájdalom maradt meg, hanem a megalázás és a félelem, hogy mikor jön haza fater. Emlékszem, hogy görcsbe rándult a gyomrom, mikor hazajött, és meghallottam az autó motorját. Aztán 13 éves korom környékén lassacskán elmaradoztak a verések, akkor inkább lelki terrorba fordult át a dolog, volt, hogy pl. másfél évig nem beszéltünk, mert nem szerette az akkori barátomat.

Most felnőttként jól kijövünk, szeretem őt, mert a verések ellenére igyekeztek megtenni mindent, hogy vigyem valamire, nem voltak a szüleim rossz szülők. Viszont ma viccből nyakon vágott, és zsigerből visszaütöttem egy jó nagyot, és elkezdtem ordítani, hogy soha többet nem viselem el, hogy kezet emeljem rám. Utólag borzalmas bűntudatom van, nem is értem, hogy üthettem meg, teljesen elborult az agyam, és nem gondolkodtam egy pillanatig sem. Nem gondoltam, hogy felnőttként is ennyire megmaradt ez bennem, de úgy tűnik, igen. Ti hogy tudtatok túllépni? A párom sokszor panaszkodik, hogy nem mutatom ki az érzelmeimet, vagy bántom őt, és olyankor észreveszem, hogy tényleg, pedig nagyon szeretem őt. Nem szeretnék agresszív lenni, de úgy érzem, hogy nem tudok egyedül változtatni. Vajon megérné pszichológushoz fordulni, vagy egyedül is fel tudom dolgozni?