Akiket gyerekként vertek, ti hogy dolgoztátok fel?
Engem vertek, nem rendszeresen, nem is minden rossz jegynél, de mondjuk havonta- két havonta igen. Nem a fizikai fájdalom maradt meg, hanem a megalázás és a félelem, hogy mikor jön haza fater. Emlékszem, hogy görcsbe rándult a gyomrom, mikor hazajött, és meghallottam az autó motorját. Aztán 13 éves korom környékén lassacskán elmaradoztak a verések, akkor inkább lelki terrorba fordult át a dolog, volt, hogy pl. másfél évig nem beszéltünk, mert nem szerette az akkori barátomat.
Most felnőttként jól kijövünk, szeretem őt, mert a verések ellenére igyekeztek megtenni mindent, hogy vigyem valamire, nem voltak a szüleim rossz szülők. Viszont ma viccből nyakon vágott, és zsigerből visszaütöttem egy jó nagyot, és elkezdtem ordítani, hogy soha többet nem viselem el, hogy kezet emeljem rám. Utólag borzalmas bűntudatom van, nem is értem, hogy üthettem meg, teljesen elborult az agyam, és nem gondolkodtam egy pillanatig sem. Nem gondoltam, hogy felnőttként is ennyire megmaradt ez bennem, de úgy tűnik, igen. Ti hogy tudtatok túllépni? A párom sokszor panaszkodik, hogy nem mutatom ki az érzelmeimet, vagy bántom őt, és olyankor észreveszem, hogy tényleg, pedig nagyon szeretem őt. Nem szeretnék agresszív lenni, de úgy érzem, hogy nem tudok egyedül változtatni. Vajon megérné pszichológushoz fordulni, vagy egyedül is fel tudom dolgozni?
válasza: válasza:Mi kaptunk ki néha, de mindig azért, mert megérdemeltük. Semmi lelki rossz hatása nem volt és nincs is.
Csak újabban mondják ezt. Ami csak akkor igaz, ha állandón vernek valakit.
válasza: válasza:Nem akartad te őt megütni (nem szándékkal rontottál neki, hogy most jól elverem), hanem "reflexből" jött, a sérelmeid miatt, hogy megvédd magad. Végül is tényleg kiálltál magad mellett, hogy nem üthet meg - még viccből sem. Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod. Akkor kellene, hogy legyen, ha szánt szándékkal, előre megfontolva kevertél volna le neki egy pofont.
Biztos, hogy sok harag és fájdalom van benned, emellett azt láttad, hogy a dolgokat így kell megoldani. Nem szégyen pszichológushoz fordulni vele, nem te leszel az egyedüli - ismeretségi körömben is van ilyen. Azért lenne jó kezelni, hogy ne így próbáld meg kezelni a problémákat illetve ne legyen súlyosabb.
válasza: válasza:Ne neheztelj magadra! Azért ütöttél vissza, mert tudat alatt beindult benned egy gyermekkori reakció, hogy gyermekként szívesen visszaütöttél volna, de akkor nem merted megtenni. Most egy ilyen játékos nyakonverés olyan reakciót indított el benned, ami egy természetes ösztön volt. Ne legyen bűntudatod miatta! Apukádnak van bűntudata, amiért ennyire sakkban tartott téged gyerekként, de ezt a bűntudatot meg is érdemli! Legfeljebb, ha legközelebb találkozol apukáddal, megemlítheted neki, hogy bocsánatot kérsz, amiért a múltkor olyan hirtelenharagú voltál vele szemben. Meglásd, nagyon mélyen magába fog nézni, hogy milyen apa is volt veled szemben.
Pontosan azért nem mutatod ki az érzelmeidet, mert nagyon szigorú neveltetésben volt részed. Nem kell pszichológushoz menned, de most, felnőtt fejjel, jó lenne, ha mindezeken túl lépnél, és megpróbálnád az életet tudatosan nyitottan, felhőtlenül élvezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!