Hogyan segíthetnék a barátnőmnek, hogy megszabaduljon az anyjától?

Két éve vagyunk együtt a barátnőmmel.

Én egyetemista vagyok, ő középiskolás, most végez az érettségivel. Az a gond, hogy elviselhetetlen ember az anyja. Beleszól mindenbe, ha el akar menni valahová, az anyja megmondja neki hogy mikorra menjen haza. Vele végezteti el a házimunkát, pénzt sosem ad neki semmire - az apjától kap, elváltak - és ahol tud, keresztbe tesz neki.

A mai napig beleszól abba, hogy mikor, mennyit találkozhatunk és kivételes esetekben alhat velem, mert szerinte egy 18 éves lánynak még ez túl korai(ő már ennyi idősen...élte az életet...) és szexelni is csak a férjével lehet, mert Ő ÚGY DÖNTÖTT.

Olyan rendetlen, hogy az valami hihetetlen, egy nap alatt akkora koszt csinál, mint más két hét alatt, egész nap csak fekszik az ágyban és csak munkába megy el, nem főz, nem takarít. Ha a párom valami miatt nemet mond neki - állítólag - úgy ordít vele, mint egy kutyával, ha két percet késik a busza, már hívja telefonon, hogy hol van és ordít a telefonban.

A rokonok már nem mennek hozzájuk a természete miatt és meg is mondták, hogy nem kérnek belőle, ő se menjen, nem kíváncsiak a butaságára.

Az anyja szerint sötétedés után veszélyes kimenni, ezért télen már 4 órakor otthon kell lennie.

Most tanul tovább. Egyetemre akarta küldeni, de nincs rá pénze és nem értette meg, hogy rengeteg pénzbe kerül(orvosira... :D). Nem tudom, odatettem elé egy anyagi tervet, tételesen felsorolva minden és azt mondta, hogy ő ezt nem hiszi el! Mert szerinte aki jól tanul, azt felveszik. Egyszerűen fogalma sincs a világról és nem fogja fel, hogyha ennyire buta, akkor higyjen nekünk. Mert mi "gyerekek vagyunk, nehogymár megmondjuk neki" az igazságot.

Mert ugye internet meg számítógép az minek?

Mondtam a páromnak, hogy ki kellene állnia magáért, mert ez nem fog megváltozni magától és lassan a kapcsolatunk is rámegy, mert be van osztva, hogy mikor találkozhatunk és én már ezt nem bírom elviselni, nem 15 évesek vagyunk. Azzal jön az anyja, hogy "ameddig az én kenyeremet eszed" az van, amit én mondok.

Más kérdés, hogy a családi pótlékot benyeli, de így sem jut még kajára sem sokszor, mert nem tudja beosztani a pénzt. Ennyit az előbbi érvről.

Szóval tipikus ***** ember.

A párom nem mer kiállni magáért, mert akkor az anyja képes és bántja. Én mondtam, hogy akkor üssön vissza, egyszer jól megveri, utána nem lesz akkora arca. Ha mégis, akkor megy a rendőrségre, ott verekedhet, de ezt meg valamiért nem vállalja be barátnőm.

Saját akaratom van,saját élettel amit s szülőm véleményezhet, adhat tanácsot, de nem dönthet helyettem. Szerencsére az én szüleim soha nem akartak kiszúrni velem, megengedtek mindent és mégis normális ember lett belőlem. Arra neveltek, hogyha "A sz*r ember attól, hogy ő szült meg vagy ő nevelt fel, még sz*r ember".

Nem értem, hogy ilyen sz*r emberek miért szülnek gyereket, ha nem is szeretik. Miért tesz egy szülő keresztbe a saját gyerekének? És hogyan segíthetnék a barátnőmnek, hogyan kezdje el az anyját megnevelni?

Jövőre tovább tanul OKJ-n, abban is az apja fogja segíteni, de az anyja már tervezget, hogy majd mindennap be kell számolnia róla, hogy mit csinál és amikor közölte vele a párom, hogy haza se fog menni a koliból( nálam fog lakni hétvégente) az anyja meglepődött...értitek...meglepődött. Ezek után.

23 F