Hogyan segithetnek a fiamnak? Mit tennetek?

Nagyon sajnálom :( Nemrég vesztettem el a kutyámat én is, a szívem megszakad, úgy éreztem. Sajnos nincs mit tenni, meg fogjátok gyászolni, kisírjátok magatokat egy párszor és idővel majd enyhül a fájdalom. Egy családtagot fogtok elveszíteni, ez fájdalommal jár, nem lehet elkerülni.

Aztán később az első sokk után előjönnek majd ennek a 17 évnek a szép emlékei, és örülni fogtok, hogy ilyen sok szép év megadatott, még ha közben fáj is az elvesztése. A másik, ami vigaszt adhat, hogy a kutyus nem fog már nem szenvedni. Ne várjátok meg, míg nagy fájdalmai lesznek, kíméljétek meg őt ettől.

Részvétem a helyzet miatt.

Később majd egy új kutyus, aki bár teljesen más lesz, segíthet feldolgozni ezt a veszteséget. Bár gondolom, egyelőre erre még gondolni sem akartok, de eljön majd az ideje egyszer.

Altassátok el, legalább ne szenvedjen a kutya.

A fiadnak meg egyszerűen. Hidd el, könnyebb, mint az anyja halálát közölni vele.

Először is nagyon sajnálom, hogy egy családtagot veszítetek el... Mivel ez elkerülhetetlen, és a vele járó fájdalom is, ezért az is elkerülhetetlen, hogy leülj a fiaddal. Szerintem van annyira felnőtt ember, hogy megértse, és férfiasan viselje. Éreztesd vele az együttérzésed, hiszen te is szereted a kutyust. Számíts rá, hogy még jóideig szomorú lesz, de ez is egy "időszak" az életben, el fog múlni, és csak a szép emlékek maradnak meg.

Máskülönben jó érzés olvasni egy szeretetközpontú kérdést, mint azt a sok válófélben lévő, egymással marakodó embert!

A kutya az kutya...igaz lehet nagyon jó barát és családtag, de attól még kutya és sajnos rövidebb életű mint az ember...

17 év alatt sok boldog emléket kapott tőle, ne arra emlékezzen, hogy a végén fájdalmai voltak és szenvedett...hanem arra amit 17 év alatt kapott!!! ha tényleg szereti akkor megérti, hogy neki úgy jobb ha nem szenved tovább...nincs értelme önzőségből életben tartani és hagyni szenvedni...persze fájni fog egy ilyen kötelék elvesztése, de ha eszébe jut a kutya ne az legyen az első, hogy NINCS hanem az, hogy milyen jó volt vele labdázni, úszni, sétálni...sokan sajnos rosszul állnak ehhez a dologhoz...lehet durva amit mondok de a halál nem rossz dolog és nem vesz el mindent...a halál természetes dolog az élet velejárója...attól mert meghal szegény állat attól nem fog eltűnni mindaz amit 17 év alatt adott...és ne is arra fókuszáljon, hogy meghalt...hanem a jó dolgokra...az emberek önzőségükben sírnak...nem azért sírnak, mert meghalt valaki és az fáj, hanem, hogy itt hagyták őket, elmentek...nem az jut eszükbe ami szép és jó, hanem a vége a dolognak...