Mit tehetnék, hogy elfogadják?

1 éve vagyunk együtt a barátommal, aki svéd, néhány éve költözött ide, mivel ide járt egyetemre, amit idén fog befejezni, és néhány hónapja talált munkát, amit egyetem mellett csinál.

Én pedig idén fogok érettségizni.

Mostanában sokat beszélünk arról, hogy nyár végén elköltöznénk Svédországba, ő már amúgy is vissza szeretett volna költözni. (Svédül az alap dolgokat tudom, de még mindig folyamatosan tanulom)

Természetesen szüleimnek is beszéltem már erről, és ellenezték. Már az elején tudtam, hogy inkább negatívan állnak hozzá, ahelyett, hogy támogatnának, mert szeretnék kezdeni valamit az életemmel. Szerintük nincs semmi értelme olyan messzire elköltözni, ha mégis megteszem, ők biztosan nem támogatnak, mert ha elmegyek akkor el_cseszem vele az életemet.

A barátom részéről pedig annyit, hogy a szülei mondták, ha ott akarunk kezdeni magunkkal valamit, ők szívesen látnak, amíg nem találunk magunknak saját lakást és munkát. Plusz van egy barátja, aki tudna mindkettőnknek munkát ajánlani, még ha ideiglenesen is.

Egyébként szüleimnek már azzal is baja volt hogy túl sokszor van nálunk. De most mit csináljunk ha már egyszer ő kollégiumban van és máshova nem tudunk menni?

Még azt is megszabják, hogy meddig lehet itt meg ilyenek. Sokszor próbálom elérni, hogy barátom és szüleim között jobb legyen a kapcsolat, mert akkor talán engedékenyebbek lesznek, de ők elhatározták, hogy nem engednek el vele Bp-től messzebb.

Pl tegnap áthívtam, hogy vacsorázzon velünk, mondanom sem kell, hogy elég ciki volt az egész, mert szüleim előtte kijelentették, hogy normálisabban is megtanulhatna magyarul(megjegyezném, hogy abszolút nincs semmi baj ahogy magyarul beszél, persze vannak hibái, de legalább össze tud rakni egy normális, értelmes mondatot) és inkább angolul beszéltették. Ennek ellenére próbált barátom hozzájuk kedvesen viszonyulni. Mondtam szüleimnek, hogy ezt most nagyon nem kellett volna, erre ők meg csak legyintettek, hogy úgyis elvisz engem, és úgysem látják már többet. Én pedig kiakadtam és nem beszéltem velük órákon keresztül. Mikor megnyugodtam, újra próbáltam velük beszélni, de még jobban ellenezték.

És a legjobb.. Amikor megcsókoltuk egymást anya csak annyit fűzött hozzá, hogy jó lenne ha ezeket a dolgainkat nem előttük csinálnánk.

Már nagyon gondolkozom rajta, hogy anélkül elmegyek, hogy ők ezt elfogadnák, de ez csak azért van mert felhúztam magam. Semmiképpen nem szeretném megrontani velük a kapcsolatomat, szóval jó lenne ha olyan megoldást találnánk, ami mindegyikünknek jó.