Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Anyám folyamatosan panaszkodik apámról a háta mögött, és apa is ezt teszi anyámról. Egymással erről nem beszélnek, csak a politikáról, meg hogy a kolléga/főnök ilyen-olyan.

Mivel sose voltunk jó anyagi helyzetben, a saját szoba, mint lehetőség soha nem került szóba nálam, mivel ahhoz nem a család többi tagjának kéne állandóan segíteni, hanem kicsit magunkra is gondolni, de ez persze soha nem sikerült nekik. A családban mindenki kap(ott) valamit tőlük, érdekes módon csak én vagyok/leszek az, aki rajtuk kívül senkit sem érdekel.

Viszont legalább apám alszik külön szobában a 2-ből, nekem meg 17 éves létemre anyámmal kell, mert nincs máshol hely. És ez szerintük teljesen rendben van. Hogy a városi család segíti a vidéki rokonait, miközben a vidéki rokonok 2x akkora házban élnek, és a többségnek ugyanolyan anyagi helyzetben él.

Elegem van a folyamatos idegeskedésből is. Állandó idegeskedés megy itthon, de sose tudom, hogy miért. Szinte áldásként veszem, ha van lehetőségem kimozdulni, és a barátokkal tölteni az időt - kár, hogy erre sajnos ritkán van mód.

Már rám is kihat a családi feszültség, a suliban is nehéz megfeledkezni arról, ami van. Egyre nehezebben tartom magam, mivel a helyzet egyre rosszabb.