Mit tehetnék ebben a helyzetben? Már teljesen ki vagyok!

Kezdjük ott, hogy volt egy aránylag boldog életünk. Hónap végén ettük a vajas kenyeret, el voltunk. Itthon szinte minden nap voltak kis veszekedések. A bátyám általában üvöltözött velünk, ha nem úgy csináltuk a dolgokat, ahogy ő akarta. Folyton csúnyán beszélt.

Nem hittem volna, hogy ez az egész egyszer megváltozik.

A nővérem teherbe esett az ország másik végében lakó barátjától. Anya egyből közölte velem, hogy ha megígérem, hogy nem fogom bántani a kicsit, kapok egy nyuszit. Oké, eddig elfogadtam. Előre kikötöttem, hogy én utálom a gyerekeket, ezért nem fogok vele foglalkozni.

Azóta egyre rosszabb a helyzet. A tesóm kapott a palijától egy telefont, és egész nap azt nyomkodja. Nem túlzok! Anya egész álló nap velem üvöltözik, rajtam vezeti le a feszültséget. Nézegetik a babacuccokat, vesznek neki egy csomó mindent + a vitaminok, meg a gyógyszerek, amik nagyon drágák. Két szobás lakásban lakunk + konyha + kerti WC. Fürdőszobánk nincs, de most akarunk építeni. A szobában semmi hely sincs, mindenhol bútor van. Van pár állatom. Tesóm közölte, hogy az állatokat ketreccel együtt feltesszük a legmagasabb szekrény tetejére. Azt már nem!! Nővérem még tanul, nemsokára 18 éves, és 8 hetes terhes. A picinek már szinte minden meg van rendelve. Szerintem ez még korai... Nemrég bátyám megtudta, hogy terhes a nővérem, és tisztára örült neki. Most én vagyok a sz*r, azért, mert gondolok az anyagiakra. Anyám is folyton panaszkodik, hogy kevés a pénz. A nővérem most folyamatosan (és ok nélkül) le k*rváz. Már a barátnőimhez menekülök. Kiosztottam a nővéremet, hogy miért beszél velem úgy, mint a kutyával, erre anya ideges lett, és elkezdett "folytogatni", meg meg akart verni. Segítsetek!

Mindjárt 13/l.