Már semmi sem jó? Lehet egyáltalán még helyesen gyereket nevelni?
Sokat olvasgatok itt az oldalon a kérdések és válaszok között és teljesen meg vagyok rajta döbbenve, hogy a gyerekek nevelését tekintve itt nem lehet normális utat követni. A válaszolók többsége szerint minden rossz, meg persze annak az ellenkezője is.
Ha valaki megkérdezi, hogy nevelő célzattal esetleg rá lehet-e ütni a gyerek kezére, egyből nekiesnek, hogy úristen, milyen szadista, hogy veri a gyereket, inkább őt kéne jól agyonverni, mit képzel magáról, neki nem is való gyerek.
Egy másik kérdés arról szól, hogy az anyuka rákiabált a gyerekre, mert a kislány azt mondta neki, hogy "rohadjon meg!", az anyuka meg fáradt volt, kijött a sodrából, és hát igen, felemelte a hangját. Ott is volt minden, a gyereket nem így kell nevelni, nem az a megoldás, ha felemeled a hangodat, szegény gyerek lelke sérül, miért nem ültél le vele és beszéltétek meg a dolgot, úristen, hogy lehetsz ilyen, hogy kiabálsz a gyerekeddel, stb.
Ahol meg azt írja egy nevelőanyuka, hogy a férje kislánya hisztériát csapott a születésnapján, mert nem kapott elég sok ajándékot és nem ízlett neki a torta sem, amit a nevelőanyja készített a saját két kezével, ezért a gyerek lazán hozzávágta a tortaszeletet tányérostul a falhoz, ott meg aztán végképp leesett az állam a válaszoktól. Még ha egyesek el is ismerték, hogy a gyerek esetleg hisztis, de jaj, nem szabad rá haragudni, nem ő tehet róla, biztos frusztrálja valami a kis lelkét, ezért vágta falhoz a tányért és ezért mondta azt a nevelőanyja főztjére, hogy "Ez egy sz.r!", biztos nagyon nehéz neki, hogy szegényke így tudja csak kifejezni magát, jaj, hát a szülők tehetne mindenről, a gyerek abszolút ártatlan, és persze ezek után még a nevelőanyuka volt maga az Antikrisztus, amiért megírta, hogy az eset után igenis neheztel a kislányra, mivel ő szívét-lelkét beleadta a szülinapi előkészületekbe és nyilván nem esett neki jól, amit a gyerek leművelt...
Aztán persze ott van a másik oldal, és már jön is mindennek az ellenkezője: amikor azért vannak leszólva a szülők, mert nem nevelik a gyerekeket, mert azoknak minden meg van engedve, minden rájuk van hagyva, semmiért se szólnak rájuk, nincsenek fegyelmezve, büntetve, nagyképű, flegma, elkényeztetett, hisztis, akaratos kis pukkancsok lesznek, mert a szülők mindent megadnak nekik, soha nem mondanak semmmire sem nemet, a gyerek azt hiszi, hogy neki mindent lehet.
Most akkor mégis mi a jó? Ha nevelem, ha rászólok, ha felemelem a hangomat, hogy érezze, hogy igenis, mérges vagyok, mert valami nagyon rosszat csinált, akkor az a baj, mert szegény gyerek lelke sérül. Ha viszont én vagyok a megbocsátás mintaképe, nem tiltom, nincsenek szankciók, se bünti, se szobafogság, nehogy a kis lelke sérüljön, akkor meg hanyag, idióta, felelőtlen szülő vagyok, aki mindent megenged a gyereknek, aki ettől egy elkényeztetett kis hisztérika lesz és azt gondolja, bármit megtehet, úgysincs következménye.
Akkor most tulajdonképpen mi a helyes? Nevelje a szülő a gyereket, vagy ne nevelje a gyereket?
Szerintem nem szabad mindent ráhagyni a gyerekre, és ha rossz volt, szemtelen volt, visszafeleselt, tiszteletlenül viselkedett vagy valami nagy bajt csinált, azért igenis felelősségre lehet - és kell is! - vonni, attól még nem fog összeroppanni a lelke, vagy ha igen, valamit nagyon rosszul csinálok! Azért hadd ne dicsérjem már meg, ha azt mondja az édesanyjának, hogy "Rohadj meg!" vagy hozzávágja a falhoz a tányért tortástul-mindenestül. Ha emiatt az anyukája esetleg rácsapott volna a kis kezére, szerintem még az is belefért volna, mert ez a viselkedés elfogadhatatlan.
Félreértések elkerülése végett: Nem vagy a verés híve!!! Engem se vert soha egyik szülőm se, de azt azért nem hívnám verésnek, hogy "rácsapnak" egy kicsit a gyerek kézfejére, mert valami rosszat csinált. Egy kezemen meg tudom számolni, életemben hányszor csaptam rá a kezemre, de azt kell mondanom, így utólag mindet jogosan kaptam.
Én és a testvéreim is normális emberek lettünk, egyikünk se sérült lelkileg, de közben megtanultunk tisztelettel beszélni a szüleinkkel és másokkal is, a tanárt "Tanár úr"-nak vagy "Tanárnőnek" hívtuk, nem pedig úgy, hogy "büdös csicska", és ha 1-est kaptam, nem fenyegetőztem, hogy "majd az apám elintéz", ugyanis ha esetleg valamiből karót vittem haza, akkor otthon az apám engem vont felelősségre az elégtelenért, nem pedig a tanárt...
18. Tuti :-)
A tiszteletet is példamutatással, és nem lehet kiérdemelni, és nem kierőszakolni. A tisztelet, és a félelem, a felnőttől, szülőtől, tanártól való tartás, nem egyenlő a tisztelettel, sőt, legtöbb esetben az ellenkezőjét érzi a gyerek. A régi módszereket el kellene nevelni, itt is látszik némelyik válaszolón, mennyire káros hatásai voltak. Az ellenkezője, vagyis, ha nem nevelik a gyereket, vagyis elhanyagolják, az sem tekinthető normálisnak, de ettől még a verés, az erőszak nem lesz elfogadott. Sőt, pont az erőszakos szülők gyerekei lesznek tiszteletlenek, ők fenyegetik meg a tanárt, aki rendre merte utasítani őket, hogy majd az aberrált arrogáns apjuk megy, és intézkedik, ha még egyszer rá mer szólni valamiért. Meg kellene érteni, hogy az erőszak, erőszakot szül csak, és semmi pozitív hatása nem lehet.
"Jól van barmok, lassan rá sem lehet nézni arra akit szült az ember mert az is erőszak. Akkor szüljetek jó sok idióta zombit és nézzétek ahogy szétgyilkoják az egész világot. "
lathatoan teged is vertek, es mennyire a javadra valt!
Nos, mégegyszer. Sokan meglátják a verés szót és csak arra reagálnak mert végig sem olvassák az egészet.
Én nem azt mondtam, hogy nem lehet mással kiérdemelni a tiszteletet. Mint legvégső eset, akkor szükséges, ha más nem viszi rá az esetében.
Az "igen, ez volt a lényege" pedig annak szólt, aki azt állítja, hogy természetes hülye vagyok. Bevallom tényleg az vagyok. Csak neki, csak most. Ammen.
"De tudnia kell, hogy kit kell tiszteljen. "
A felelem nem egyenlo a tisztelettel.
" ha egy megátalkodott gyerekről van szó, akinem nem ér a következetesség, a jutalmazás és minden szbályt felrúg a szülők háta mögött, esetleg előttük is és nincs szégyenérzete? Mert szülő hibáján kívül egy lehetséges eset."
Szerintem meg nem lehetseges. Pont. Jo nevelessel nem jutsz el idaig. Ha meg mar egyszer eljutottal, a veres az utolso ami segithet.
25. Kikényszeríteni semmivel nem lehet, ahogy a szeretetet sem. Jó példát kell mutatni a gyereknek, és szeretettel nevelni. Lássa, hogy a szülei is tisztelik egymást, a szüleiket, tanárait, és őt is.
Egyetlen gyerek sem születik rossznak, vagy megátalkodottnak. A viselkedése, a hozzá való viszonyulást, sok esetben meg nem értést, szeretetlenséget, esetleges agresszivitást tükrözi. A tinikorban lévő "lázadást", a hormonok tombolását nem kell idekeverni, ez természetes. Hogy az mennyire lesz durva, vagy esetenként deviáns, az a szülőkön, a nevelésen múlik elsősorban. Még a rossz útra tévedt, rossz társaságba keveredett gyereken sem lehet segíteni erőszakkal, veréssel. A jó szó, értelmes magyarázat, a szeretet, megértés, ha a gyerek tudja, érzi, biztos lehet benne, hogy a szüleire számíthat, szeretik, megpróbálják megérteni, és segíteni neki, az viszont csodákra lehet képes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!