Már semmi sem jó? Lehet egyáltalán még helyesen gyereket nevelni?
Sokat olvasgatok itt az oldalon a kérdések és válaszok között és teljesen meg vagyok rajta döbbenve, hogy a gyerekek nevelését tekintve itt nem lehet normális utat követni. A válaszolók többsége szerint minden rossz, meg persze annak az ellenkezője is.
Ha valaki megkérdezi, hogy nevelő célzattal esetleg rá lehet-e ütni a gyerek kezére, egyből nekiesnek, hogy úristen, milyen szadista, hogy veri a gyereket, inkább őt kéne jól agyonverni, mit képzel magáról, neki nem is való gyerek.
Egy másik kérdés arról szól, hogy az anyuka rákiabált a gyerekre, mert a kislány azt mondta neki, hogy "rohadjon meg!", az anyuka meg fáradt volt, kijött a sodrából, és hát igen, felemelte a hangját. Ott is volt minden, a gyereket nem így kell nevelni, nem az a megoldás, ha felemeled a hangodat, szegény gyerek lelke sérül, miért nem ültél le vele és beszéltétek meg a dolgot, úristen, hogy lehetsz ilyen, hogy kiabálsz a gyerekeddel, stb.
Ahol meg azt írja egy nevelőanyuka, hogy a férje kislánya hisztériát csapott a születésnapján, mert nem kapott elég sok ajándékot és nem ízlett neki a torta sem, amit a nevelőanyja készített a saját két kezével, ezért a gyerek lazán hozzávágta a tortaszeletet tányérostul a falhoz, ott meg aztán végképp leesett az állam a válaszoktól. Még ha egyesek el is ismerték, hogy a gyerek esetleg hisztis, de jaj, nem szabad rá haragudni, nem ő tehet róla, biztos frusztrálja valami a kis lelkét, ezért vágta falhoz a tányért és ezért mondta azt a nevelőanyja főztjére, hogy "Ez egy sz.r!", biztos nagyon nehéz neki, hogy szegényke így tudja csak kifejezni magát, jaj, hát a szülők tehetne mindenről, a gyerek abszolút ártatlan, és persze ezek után még a nevelőanyuka volt maga az Antikrisztus, amiért megírta, hogy az eset után igenis neheztel a kislányra, mivel ő szívét-lelkét beleadta a szülinapi előkészületekbe és nyilván nem esett neki jól, amit a gyerek leművelt...
Aztán persze ott van a másik oldal, és már jön is mindennek az ellenkezője: amikor azért vannak leszólva a szülők, mert nem nevelik a gyerekeket, mert azoknak minden meg van engedve, minden rájuk van hagyva, semmiért se szólnak rájuk, nincsenek fegyelmezve, büntetve, nagyképű, flegma, elkényeztetett, hisztis, akaratos kis pukkancsok lesznek, mert a szülők mindent megadnak nekik, soha nem mondanak semmmire sem nemet, a gyerek azt hiszi, hogy neki mindent lehet.
Most akkor mégis mi a jó? Ha nevelem, ha rászólok, ha felemelem a hangomat, hogy érezze, hogy igenis, mérges vagyok, mert valami nagyon rosszat csinált, akkor az a baj, mert szegény gyerek lelke sérül. Ha viszont én vagyok a megbocsátás mintaképe, nem tiltom, nincsenek szankciók, se bünti, se szobafogság, nehogy a kis lelke sérüljön, akkor meg hanyag, idióta, felelőtlen szülő vagyok, aki mindent megenged a gyereknek, aki ettől egy elkényeztetett kis hisztérika lesz és azt gondolja, bármit megtehet, úgysincs következménye.
Akkor most tulajdonképpen mi a helyes? Nevelje a szülő a gyereket, vagy ne nevelje a gyereket?
Szerintem nem szabad mindent ráhagyni a gyerekre, és ha rossz volt, szemtelen volt, visszafeleselt, tiszteletlenül viselkedett vagy valami nagy bajt csinált, azért igenis felelősségre lehet - és kell is! - vonni, attól még nem fog összeroppanni a lelke, vagy ha igen, valamit nagyon rosszul csinálok! Azért hadd ne dicsérjem már meg, ha azt mondja az édesanyjának, hogy "Rohadj meg!" vagy hozzávágja a falhoz a tányért tortástul-mindenestül. Ha emiatt az anyukája esetleg rácsapott volna a kis kezére, szerintem még az is belefért volna, mert ez a viselkedés elfogadhatatlan.
Félreértések elkerülése végett: Nem vagy a verés híve!!! Engem se vert soha egyik szülőm se, de azt azért nem hívnám verésnek, hogy "rácsapnak" egy kicsit a gyerek kézfejére, mert valami rosszat csinált. Egy kezemen meg tudom számolni, életemben hányszor csaptam rá a kezemre, de azt kell mondanom, így utólag mindet jogosan kaptam.
Én és a testvéreim is normális emberek lettünk, egyikünk se sérült lelkileg, de közben megtanultunk tisztelettel beszélni a szüleinkkel és másokkal is, a tanárt "Tanár úr"-nak vagy "Tanárnőnek" hívtuk, nem pedig úgy, hogy "büdös csicska", és ha 1-est kaptam, nem fenyegetőztem, hogy "majd az apám elintéz", ugyanis ha esetleg valamiből karót vittem haza, akkor otthon az apám engem vont felelősségre az elégtelenért, nem pedig a tanárt...
válasza:Ha te a (az egymással is hadban álló) gyakorisoktól akarod megtudni a tutit, akkor csak sajnálni tudom a gyerekeidet.
Itt az a "normális" aki lehülyézi a szüleit és pofán vágja a tanárát.
Ha meg meglegyintik, akkor rögtön arra biztatják, hogy jelentse fel, mert ez már "családon belüli erőszak".
Amúgy a Pápa is megmondta, hogy van amikor nem használ más, mint rácsapni a gyerek fenekére!
Akinek meg ez sem tetszik, az jelentse fel a Pápát...
...a Jóistennél...
válasza:Régebben voltak 'durva' szülők és 'durva' tanárok és lám, nem volt gyerek aki megverte volna tanárját és kivégezte volna családját. Tehát hiszem, hogy megfelelő mértékben kell a következetességből fakadó verés. Nem kellemes senkinek, de kell!!! Akinek így kell a tiszteletet kikényszeríteni, annak kell!
Gondolom ezt úgy, mint végső lehetőséget, előtte végig kell zongorázni a szereten és pozitív megerősítésen alapuló jutalmazás lehetőségein.
válasza:Mar az elozo kerdesedben is tobben kifejtettek, hogy nem csak ket szelsosegben kell gondolkodni.
Van kozeput. Attol meg hogy nem verem a gyereket (de igen, a kezrecsapas veres!) meg fegyelmezem, es nem nezek el neki mindent, sot.
A veres eroszak, abbol csak azt tanulja meg a gyerek hogy az erosebbnek mindig igaza van, es hogy a szuloktol felni kell.
Es igen: a gyereket szeretni kell. A gyerek nem gep, nem robot, hogy mindig azt csinalja amit mi akarunk.
válasza:"nem volt gyerek aki megverte volna tanárját és kivégezte volna családját."
jaj dehogynem...
Csak patkanyok vernek naluk gyengebbet.
válasza:Hogy te a 47%-os beteg válaszadó vagy, ez 1000%, bát ezt itt úgyis le fogod tagadni. De az írásodból egyértelmű.
Nézegessétek csak a gsz-it, mindenféle formában természetes számára az erőszak. legyen az illető nő, vagy gyerekbántalmazó, szerinte biztosan van rá oka.
A "kézre csapás" biztos ismertetőjele. De ha agyonvert egy nőt a pasi úgy, hogy az kótházba került, annak is okot keres, elfogadja. Te egyszerűen beteg vagy!
A kérdésedre: Nem egy kézrepacsitól, vagy seggreveréstől nem lesz baja a gyereknek, és nagy az esély rá, hogy kevés szülő van, aki még ne tette volna meg. De ez, a szülő tehetetlenségét jelenti, és nem nevelési módszer. Ha erőszakot alkalmazunk, azzal azt tanítjuk a gyereknek, hogy az a megoldás a problémák kezelésére. Viszont ez nincsígy. A legfontosann, és amit a gyerek is követ, az a szülői példamutatás, a családtagok egymáshoz való viszonya, a szeretet, probléma megoldásának készsége, ezek lesznek előtte a példák, az útmutatás. Ha mondjuk a gyereknek még a seggére sem csaptunk oda sosem, de egymással úgy oldjuk meg a problémáinkat, hogy üböltözünk, verekszünk, akkor is az lesz a követendő számára, mert ezt tanulja tőlünk. Na és a beszélgetés, a folyamatos kommunikávió, a lérdéseire a válaszok, a szeretet feléje, és egymás felé,stb. Ha nem ezt látja, érzi, akkor mindegy mit teszünk, vagy mondunk, mert úgysem lesz hiteles számára.
válasza:Jól van barmok, lassan rá sem lehet nézni arra akit szült az ember mert az is erőszak. Akkor szüljetek jó sok idióta zombit és nézzétek ahogy szétgyilkoják az egész világot.
Pedig KELL VERÉS!!! NEM ERŐSZAK, VERÉS!!!!! A kettő közt rengeteg sok különbség van!!!! A Verés szereteből jön. Idióták!!
válasza:
válasza:62%-os!
Te valamin vagy, vagy termeszetes hulye vagy.
válasza:"„Aki a vesszőt kíméli, fiát gyűlöli, aki pedig szereti azt, szüntelen oktatja” mondja a Példabeszédek könyve. (13,24) Azért tehát „a gyermektől ne vond meg a fegyelmet, mert ha megvered őt vesszővel, nem hal meg” (Péld 23,13); sőt ezáltal új életre kelted, mert „lelkét megszabadítod a pokoltól.” (Péld 23,14) De ne gondold ám, hogy a szigorúság alatt durvaság is érthető; ne hidd ám, hogy úgy bánhatol gyermekeddel, mint a barommal vagy még kegyetlenebbül. A büntetést ne haragos, hanem szerető szív szabja ki és hajtsa végre. Akkor lesz csak annak üdvös eredménye, ha a szülő szomorkodik, hogy büntetnie kell; de azért büntet, hogy javitson. „Ha gyermekeiteket jól akarjátok nevelni – mondja szent Anzelm – a fegyelem szigorával az édesatyai szeretet hatalmát kell egyesítenetek.” Ugyanezt hangoztatja Nagy szent Gergely pápa is: „Keblünkön kell hordoznunk azokat, akiket megfenyítünk, és megfenyítenünk, akiket keblünkön hordozunk.” (Hom. 17. in evang.)"
Tudom, a Biblia már elavult, és habár éppen ateista nem vagyok, de a hívőtől nagyon távol állok. Viszont tartom, hogy ha valakinek van elég esze hozzá, bizony a Biblia tanai közül sok a "javára válhat".
Még mielőtt nekem álltok, nem buzdítok senkit arra, hogy vesszővel verje a gyerekét:D, de itt a vesszőt szerintem nem is kell szó szerint érteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!