Szerintetek egy szegény gyereknek lehet boldog gyerekkora?

Ha jól értelmezem, két különböző kérdésed van: lehet e boldog gyerek- és lehet e boldog felnőttkora.

Először is a gyerekkor. Egy gyerek lelki egyensúlya - bármily meglepő is - nem azon múlik, hogy milyen gyakran fürdik, mennyire van fűtés és társai. Egy gyerek meglepően boldog tud lenni akkor is, ha éppen a családja egy szál szekéren menekül egy háborúból hóban és sárban. Ugyanez igaz fordítva is: nézzünk csak körül, mennyi lelkileg nyomorult, boldogtalan gyereket látunk, akiknek megvan mindenük; nemhogy étel, ital, fűtött lakás, de autó, menő ruhák, bazi tévé, minden, csak éppen a szülei totál idegbetegek (depressziós elkényeztetett tinik, ismerős?).

Egy gyerek boldogságához kiegyensúlyozott szülők, és nyugodt környezet nyújtotta biztonságérzet kell. Ha egy gyereknek jó a viszonya a szüleivel és a közvetlen környezetével, meglepően sok dolgot képes megszokni. Egy gyereknek ugyanis az a természetes, amibe belenő. Csomószor még egy alultáplált kisgyerek is baromi boldog tud lenni, ha nem bizonytalan a szüleiben, nem fél, stb.

Viszont nagyon fontos kihangsúlyozni a közvetlen környezet viszonyát. Az ilyen szegény gyerekek sokszor nem azért boldogtalanok, mert rosszak a körülményeik, hanem mert egyszerűen nem tudnak beilleszkedni. A szakadt gönceik, a mosdatlan kinézetük miatt mindig kiközösítik, csúfolják őket, emiatt vagy csendesek és visszahúódók, vagy deviánsak és agresszívek lesznek. Minden gyerek a maga vérmérsékletének és tanult viselkedésének megfelelően reagál, de egy közös: rengeteg sérülést gyűjtenek be. Ily módon a boldogság és kiegyensúlyozottság szinte kizárva.

Elég csak a nagyszüleinkre, dédszüleinkre gondolni, akik általában nem nagyon panaszkodtak a gyerekkorukra, pedig többségük azért így nőtt fől; az enyémek legalábbis igen. Mennyi történetet hallunk, amikor három generáció élt egyetlen szobában, amiben a padló a puszta föld volt. Az ő korukban az "édesség" sokszor a cukrozott zsíroskenyér volt. A nagyi mégsem panaszkodott a gyerekkorra sohasem. Azért nem, mert belé nem sulykolta senki, hogy ha bizonyos dolgokat nem tud megteremteni, akkor egy selejt.

Épp ezért szerintem sok dologtól függ az is, hogy az ember ilyen gyerekkor után képes e boldog felnőttkort megélni. Erre mindenféle példát és kimenetelt láttam már. Van, aki tényleg megreked ezen a szinten, mert valami annyira félresiklik gyerekkorában, míg sokan nagyon magasra jutnak, mert ez az élet megedzi, önállóvá teszi őket, és motiválja őket a jobb élet.

Egyik idős ismerősöm (70 éves) pl ilyen mélyszegénységben nőtt fel, és nála ez azt eredményezte, hogy mindig képes örülni a pillanatnak, az apró pici örömöknek élni és imádni az életet. Mivel soha nem volt semmije, így képes a birtoklás vágya nélkül, szabadon gondolkodni és mindig a pillanatnak élni. Soha rosszkedvűnek nem láttam, hatalmasakat tud mulatni és hetven évesen is örök fiatal.

Egy másik ismerősömnek viszont például úgy bélyegezte meg az életét a gyerekkora, hogy mániákusan hajszolta a pénzt, nehogy a gyerekeinek is úgy kelljen élnie, mint neki. Ez sikerült is, anyagi gondjai nincsenek, csakhogy ezt menet közben az emberi kapcsolatai sínylették meg. A saját fiai egy rakás szarnak nézik, a húgának is teher vele szóba állni, a férjével alig szólnak egymáshoz.

Szerintem lehet boldog egy gyerek, és egy felnőtt is lehet boldog ilyen gyerekkorral, de abban nagyon igaza van az előttem szólóknak, hogy az ilyen mélyszegénység sok olyan faktort okoz, ami boldogtalanná tehet egy embert. Szóval lehetni lehet, de ritka.

Viszont az is megérne egy misét, hogy a náluk magasabb életszínvonalon élő emberek mekkora hányada boldog és elégedett...

Ha Európát és Észak-Amerikát nézzük alapnak, akkor nem.

De ha az egész világon szétnézünk, de feledjük hogy vannak olyan kultúrák, népcsoportok, ahol bizony nem járnak iskolába, nincs áram, víz, mégis emberek, és nekik az számít természetesnek.

pl Dél-amerika, Afrika, India, Tibet,és több rész Ázsiában, fülöp-szigetek, stb....

200 évvel ezelőtt is volt valahogy élet, sőt 1000 évvel ezelőtt is, és sokan még mostis úgy élnek a világon.

De ha Magyarországot tekintjük természetesen nehéz lehet egy olyan családnak. az hogy kevés játéka van még rendbe van, de az étel és a ruházkodás alapfeltétel.

De hogyha lelkileg nem sérül a gyerek, és elég erős hozzá hogy felnőttkorában elengedje a szomorú múltat, akkor még lehet belőle egy egészséges lelki világgal rendelkező nő/férfi, szerintem.