"Gáz", ha a 18 éves lányomat, aki már önállósodni akar, csak megfélemlítéssel tudom kordában tartani?

Szia!

Az én szüleim,főleg anyám a megfélemlítés módszerét alkalmazta az élet minden terén. Amikor 19 évesen elköltöztem otthonról nézett,mint borjú az új kapura. Összeköltöztem az akkori barátommal,aki mára a férjem.

Nekem is mindig azt mondták,hogy mutassam meg a sajátomat. Hát, megmutattam! Ennek már 7 éve.

Nem igazán beszélünk,mert mindig csak zsarolni próbálnak,meg pénzt kérni. Úgy gondolom,ez nem igazán szülő-gyermek kapcsolat.

Érdekes,h.az anyósommal sikerült anya-lánya kapcsolatot kialakítani.

Az a tanácsom számotokra,ha nem szeretnéd elveszíteni egy életre a lányodat,akkor változtass a hozzáállásodon!

Szép napot!

Kedves Kérdező!

Én a helyedben már 5-6 éve (amikor kiskamasz volt) sem próbáltam volna megmondani a tutit, vagy beleverni az igazamat. A verés mindig a szülői tehetetlenség teljes elismerése.

Kérdezed, hogy lehetne "hatni rá". Nos, a dolog egy társasjáték ám. Összecsiszolódás. Egy gyerek, főleg ha ekkora, majdnem annyira neveli a szülőt mint a szülő a gyereket, ha jól csinálják. Ha bármiben együttműködést szeretnél elérni, akkor neked is együttműködni kell elsősorban.

Oké, könnyű innen a pálya széléről osztani az észt, hogy mit nem csinálnék a helyedben, -- de azt is megmondom, hogy mit igen.

Ha nekem kellene "megnevelnem" a lányodat, akkor leülnék vele szemben, megfognám a kezeit, a szemébe néznék, és őszintén bocsánatot kérnék azért, ha valaha is megbántottam. Megkérném, hogy beszélgessen velem. Ezek után, először is egyetlen szót se mondanék "kiokításul". Hanem a szemébe nézve, teljes érdeklődéssel végighallgatnék mindent, amit ő szeretne mondani. Nem ítélkeznék, nem mondanék véleményt, nem magyaráznám el hogy hol, miért, mennyiben nincs igaza. Csak meghallgatnám.

Kérhetsz ám terápiás tanácsot is, szakemberektől.

Nem lenne (lesz) könnyű őszintén és elfogadóan figyelni rá, és őneki sem lenne visszanyerni a bizalmat benned, és őszintén kitárulkozni. De ha nem akarod a lányodat elveszíteni, akkor ez elkerülhetetlen.

Kedves kérdező!

Az ilyen szülőket nem szokta látogatni senki a szociális otthonban.

De van egy olyan érzésem, hogy vagy a sztori kitalált, vagy te nem a szülő vagy.

*őneki sem lenne (lesz) könnyű visszanyerni a bizalmat benned

Lelkileg nagy bátorságot igényel egy ilyen kitárulkozás. legyetek hétköznapi "hősök". :)

Kedves Kérdező!

Ha a 13-as ráhibázott, és te nem is az apa vagy, hanem a lánya, csak ezt nem szeretnéd nyilvánosan megosztani, akkor ha van kedved, írhatsz nekem egy privit.

18: nem biztos, hogy a kérdező lány ismerősei ennyire megbízhatóak, plusz hogy nem fogja rajtuk is keresni a lányt a hatóság. komoly jogi következményei lehetnek az ilyen "lányszöktetésnek" meg bujkálásban való "cinkosságnak". A minimum, hogy emberrablás gyanújával meghurcolják az illetőt, aztán évekig járkálhat a bíróságra bizonygatni az ártatlanságát, ha egyáltalán szabadlábon védekezhet.

Arról nem is beszélve, hogy teljes joggal van ez így, mert sok "önzetlen jóakaró" örömmel szöktetne meg egy 18 éves megszeppent, a szüleitől menekülő lányt, hogy aztán behajtsa rajta a (jogosnak vélt) háláját.

Nagyon kétélű fegyver ám ez.

Kérdező:

Így vagy úgy MUSZÁJ lesz rendezned a kapcsolatot apáddal. Keress szaksegítséget, nézz utána terápiás megoldásoknak. De ha azt nem is, mindenképpen le kell ülni a szüleiddel, (ha akarod, egy szakértő de semleges közvetítő jelenlétében) és megbeszélni mindenkinek a problémáit.