A mai vilagban nagyon ciki, ha 2 testver 1 szobaban lakik?

Nyugi, itt a GYK-n "természetesen" külön szobája van minden gyereknek,minimum 100 m2-es kertesházban, de még a kutyának is külön szaunát építtettek a szuterénben. És a budapesti többezres panelrengetegben csak egy-gyerekes fiatal családok, nyugdíjasok, és szinglik élnek a másfél-két szobás lakásokban. :)

Nejem barátnője két lánytestvérével lakott egy szobában,amíg ki nem házasodtak. És nem fiatalon mentek férjhez.

Jómagam 15 éves koromig egy szobában aludtam az öcsémmel, de ha a nővérem elaludt a Twin Peaks alatt, akkor ő is ott aludt. Pedig mindegyikünknek lehetett volna külön szobája, de sose rendeztük be úgy a házat.Minek? Ha verekedni akartunk, úgy is megtaláltuk volna egymást.:)Mikor a nővérem középiskolás lett, berendezte magának az egyik kisszobát, de oda is bejárhattunk akármikor, ha nem akarta, szólt, és ennyi. Nevelés, és értékrend kérdése az egész.

Párom is az öccsével aludt egy szobában, mielőtt összeköltöztünk volna. Párom akkor 26 volt, az öccse 20, öccsének is komoly barátnője van (akkor voltak együtt egy éve, amikor én megismertem a páromat).

Én barátnőkkel laktam albérletben, szóval a párom leginkább hozzám jött aludni, és akkor aludt náluk az öccse barátnője. De volt olyan, hogy nekem kellett nála aludnom, mert a lakótársam szülei jötte fel vidékről, és átengedtem nekik a szobámat, olyankor az öccse ment a barátnőjéhez aludni.

De egyébként olyan is volt, hogy családi utazás előtt mind a négyen ott aludtunk, kb olyan volt, mint egy pizsamaparti fiúkkal :D

Náluk nagyobb gondot okozott az, hogy az egyik motyogva tanult, a másik meg csak totál csendben tudott, vagy pl, hogy az egyik még ébren volt és filmezett, a másik meg aludt volna. Vagy, hogy párom öccse diákmunkában sokszor éjszaka dolgozott, és amikor hazajött, óhatatlanul is felébresztette a páromat.

Amióta elköltözött a párom, az öccse sokszor mondja, hogy olyan üres a szoba :)

Szóval nem, cikinek nem ciki szerintem, de tud konfliktust okozni.

Én gyerekként se támogatom. Oké, nem mindenhol megoldható, és végül is nem az utcán élnek, csak közös szobában a tesóval. Nem tragédia, nem lesz tőle lelki sérült egy gyerek se.

De számomra, magamból kiindulva kell a külön kuckó, a saját tér. Ettől még lehetnek összetartó testvérek, ahogy a közös szobában élők is lehetnek rossz, kötözködő, verekedő, gyűlölködő testvérek. Nem ezen múlik.

Ettől függetlenül legkésőbb 10-11 éves korban én már, ha megtehetném, külön szobába raknám a gyerekeket.

Felnőttként meg el tudják dönteni, hogy tetszik-nem tetszik a helyzet. Nyilván így nőttek fel. Ha zavaró lesz, majd tesznek ellene. Hiszen felnőttek.