Titeket mennyire támogattak a szüleitek 18 éves korotok után?

21 éves vagyok, 4. félévemet kezdtem egyetemen, itthon lakom.

Fizetik a bérleteim (utazás, sport), tisztálkodási szereket, nyelviskolát (ez az egyetemtől független, tehát nem "kell"), ruháimat általában.

Természetesen kaját is, de azt nem írom külön mert itthon mindig van minden, mindenki annyit eszik amennyit akar, ha menzázok a suliban az megy a saját pénzemből. Ha valami extra ruhát akarok/kiegészítőt stb akkor azt magamnak veszem. Erre kapok 25.000 ft zsebpénzt havonta. Ebből bulizok, veszem a kis mütyürjeimet stb. :D

Az egyetem államilag támogatott, tehát az nem kerül pénzbe.

Pénzt kaptam - az árvaságim felét, másikat a mostohaöcséimre költötte -, havonta max. 20 000, de ha heti tíz percet beszéltünk, sokat mondok.

Most már lassan 2. hónapja nem keres.

A normális az lenne, hogy anyagilag és lelkileg is támogatom gyerekem - ha normális, persze. Ha lázadozós, kivagyi, akkor oldja meg.

21 éves egyetemista vagyok, a szüleim havi 30 ezret adnak fixen, kapok ösztöndíjat 15-35 között és van gyakornoki állásom, ami megint havi 45-50 ezer. Ebből én fizetem a kolit, a kajálásomat amikor Bp-en vagyok, a bérletemet a heti hazabuszozást meg természetesen a szórakozást. A szüleim még annyival segítenek, hogy a ruháimat ők fizetik (utálok ruhát vásárolni, szóval velem jól jártak :D), haza nem kell adnom pénzt és heti kb 3 nap tudom az otthonról hozott kaját enni.

Ez összességében annyit jelent, hogy a "bevételeimből" havi 30-at félre tudok rakni.

Ha reálisan nézzük, akkor a fővárosban egy kezdő diplomás átlagbére 200 bruttó körül van, vagy még annyi sem, szóval igazából nem tudom hogy megyek majd 1-ről a kettőre. Havi 200-ból képtelenség érdemi mennyiségű pénzt félrerakni, egy szoba bérlése kb 40-50 + rezsi. Őszintén szólva szülői támogatás nélkül nem hinném, hogy 45 éves korom előtt lenne saját házam bármikor is :D Ha meg még azt is hozzávesszük, hogy van 2 fiatalabb tesóm, akik majd szintén egyetemre fognak menni és nekik is ugyan ilyen kilátásaik lesznek, akkor sajnos azt sem látom túl reális útnak, hogy a szüleim hozzám vágnak 10 milliót, hogy vegyek lakást. Ha nem a fővárosban kezdeném a nagybetűs életet, akkor a lakás árát kapásból megfelezhetjük, viszont elhelyezkedni is nehezebb meg a bérek is valamivel kisebbek.

Nekem valahogy a lelki támasz hiányzik, a szüleim úgy gondolták a nevelést, hogy majd ők irányítanak felnőttként is. 30 éves vagyok, de nem ismernek igazán. És egymással se nagyon beszélgetnek, pedig egy fedél alatt élnek, de jönnek hozzám egymásról árulkodni, inkább érzem magam a pszichológusuknak, mint a gyereküknek.

Anyagi támogatás? Megdolgozom én azért a pénzért, ha kell, kulimunkát is, inkább adtak volna kevesebbet, csak érezném azt, hogy mellettem állnak. Olvaslak titeket és irigykedek, milyen jó kapcsolatban vagytok ti a szüleitekkel.

Ha gyerekem lesz, nekem az lesz az első, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki vele, és amennyire lesz lehetőségem már kicsi korától gyűjteni fogok apránként a jövőjére, ma már több lehetőség is van, babakötvény, lakáskassza... De szeretném, ha soha nem érezné felnőttként azt a hiányt, mint amit én érzek.

20 vagyok, fizetik a tandíjamat (450e / félév) + havi 40 ezret kapok, amiből befizetem a telefonszámlát, veszek bérletet, ruhát, mozi, kaja stb.

Dolgoznék, ha tudnék, de elég nehéz szakon tanulok (alkalmazott közgazdaságtan), és kb reggeltől estig bent vagyok a suliban.

Én külföldön vagyok egyetemista, mielőtt kijöttem megkerestem egy kis pénzt amiből meglett mobilnet, könyvek, telefon...stb.

A lakást apukám finanszírozta, ami elég nagy költség volt (6000€). aztán 20 € kaptam hetente, de az nem volt semmire se elég. Így dolgozok (heti 25 óra péntek, szombat, vasárnap meki), 100€ fizetek a lakásért, tanulok és világutazgatok. Szóvala kezdeti nehézségeket leszámítva önellátó vagyok. Ha kell vmire pénz adnak, de mindig meg kell adnom. ( ha tudom) Nagyon támogatóak a szüleim, nagyon jól is élünk. DE sosem voltam elkényezetve. Ez van.

nálunk külön élnek a szülők, 2 tesóm anyámnál, kisebbik húgommal apámnál...

21 vagyok, 1.5 dolgozok...igazából nem nagyon volt régen sem és most sincs szükségem támogatásra...régen heti 2000-et kaptam zsebpénznek (középsuliban), de annyira nem volt rá szükségem...igaz semmi nem maradt meg belőle, mert főleg a tesóm elkunyerálta/kicsalta valahogy :D meg én is elköltöttem, konkrétan annak nem maradt nyoma...

amióta dolgozok ugye pénzt keresek, nem nagyon kell kérnem a szülőktől, mert így is a fizetésemhez képest elég szép összeget megtudtam spórolni...minimálbér + prémiumokból meg van majdnem 1 milkám félre rakva + 2 telefon, tablet, 2 laptop, 3d tv...szóval spórolok és csak arra költök amire tényleg szükségem van (persze másnak luxusnak tűnik, de minek dolgozok ha nem veszek olyan dolgokat amikre szükségem van kényelmi szempontból?)...és én adok apámnak kölcsön (spórolt pénzem szinte egészét), mert erre a jövőben lesz szükségem saját lakás, kocsi, egyéb céljából...havi 20eFt-ot adok neki ezen felül (havi 76 a nettóm)...de hamarosan megyek új munkahelyre ahol 3x ennyit keresek majd még nem tudom lesz e változás ilyen téren...de ha szükséges többet adok haza...anyám nevén van a telefonom, mert még nem voltam 18 amikor kötöttük, azt is szintén én fizetem, sőt egy kis pluszt is adok mellé, nem nagy összeg, de több mint a semmi :) anyagi részről még annyi, ha szükségem lenne pénzre akkor mind anyám mind apám adna amennyit tudna...

anyagiakon felül...én ritkán kérem meg ilyenekre szüleimet (tesómék elég gyakran, mert lusták :D), hogy vigyenek ide, vigyenek oda...reggelente apám a húgomat viszi suliba és útközben engem is kiraknak...de ha más felé mennének és kerülő lenne nekik akkor sétálnék mint az elmúlt 7 évben :) megpróbálok teljesen önállósodni, saját magamnak veszem munkahelyre a kaját (reggeli ebéd), de az elején apám vett felvágottat és kenyeret/zsemlét...de igazából meg akarom szokni, hogy anyagilag önállóbb legyek, de apám támogat ha szükséges...

a nagyobbik húgoméknak már gyerekük van és őket pl sokban támogatta, hogy vitte őket orvoshoz, vett nekik dolgokat...meg egyéb dolgok miatt is fuvarozta őket...

a kisebbik húgom még tanul, neki is ad pénzt ha kér, fuvarozza is...

szóval minket teljes mértékben támogatnak a szüleink...nekem 3 szakmám van, én haladok valamerre a családban, de a tesóimat ugyanúgy támogatják (sőt még többel is, mert ők kérik is! csak hát ők nem nagyon haladnak, 2-en pl a sulit abbahagyták, semmi életcél)...szóval nem az van, hogy van egy kedvenc, vagy egy "legjobb" és neki minden a többieknek semmi...ha segítségre van szükségünk akkor segítenek lehetőség szerint...még a kort sem nézik...ha a 16 éves húgom kér valamit ugyanúgy teljesítik mintha a 23 éves bátyám kérné...

nálunk szerencsére nem arra mennek, hogy ellehetetlenítsenek...pl önállóságban apám azt mondta, hogy felesleges elköltöznöm még, mert ott van egy elég nagy ház, van hely, addig is tudok spórolni pénzt magamnak...felesleges az albérlet + mosnak, főznek rám :)