Titeket mennyire támogattak a szüleitek 18 éves korotok után?

Az én szüleim elváltak, engem apu és az ő családja támogat, eléggé drága a tandíjam (ebből nincs állami), szóval félévente félmilliót kapok tőlük. Ezen kívül segítettek venni egy kis lakást. Anyu nem tud támogatni.

Szerintem ha van miből, minden szülő segíti 18 éves kora után is a gyerekeit.

A normális az lenne, ha a szülő megbízik a saját nevelése eredményében.

Az én szüleim még azért is akadékoskodtak, mert főiskola mellett dolgozni kezdtem. Aztán minden munkahelyemre találtak valami kifogást. Ha engedném, élnének is helyettem.

Engem a tanulmányaim végéig támogattak (az egyetem alatt is). De extra dolgokra, mint ruha, szórakozás, utazás - még ha tanulmányi út is volt -, azt nekem kellett fizetni. Tőlük a bérletre, ennivalóra és amikor kolis voltam, a kolira kaptam pénzt (albérletre már magamnak kerestem meg, még az egyetem alatt is).

Ha rendszeres fizetésem lesz és még otthon lakom, akkor fogok tudni hazaadni pénzt (mindent magamnak fizetni + beszállni a költségekbe - rezsi, kaja stb).

Fizetik a sulimat, ami havonta nem nagy összeg (10.000ft), eltartanak. Sajnos még nem találtam munkát sima érettségivel. Van megtakarított pénzem, így ha nagy ritkán kell ruha vagy ilyesmi, fizetem magamnak, nem kérek pénzt.

20/L

Engem is támogattak 18 éves korom után is. Még akkor is ha sokat dolgoztam és eleget kerestem. Ha megpróbáltam visszautasítani, rosszul esett nekik. Ezért elfogadtam, mert ki is mondta hogy ez neki öröm, ha gyerekét segítheti. Ma 46 évesen gyakran meglátogatom a kórházban és viszek neki enni. Az eredmény mindig az szokott lenni hogy "rámparancsol" hogy egyek a már mellette lévő élelemből. Ekkor megkóstolom, mert tudom hogy jól esik neki ha úgy érzi hogy szülőként segíthet. Ettől jobb kedve lesz mint ha én segíteném őt.

Ez egyfajta tiltakozás is az idő múlása ellen. Az ember pozitívan "becsapja magát" azzal hogy még mindig a gyerekét neveli mert pici. Az eredmény tényleg pozitív szokott lenni a szülő számára.

Én 17 évesen szakiskola után kezdtem dolgozni,akkor el is költöztem tőlük 100 km-re.Nem támogatták,nem tehették,annyijuk volt amiből megéltek.Aztán már olyan 30 voltam,amikor anyukám elkezdett pénzt adni,meg bevásárolgatni nekem.Most is vesz nekem ezt-azt,örömet okoz neki,és persze nekem is.

41/N

A szüleimmel jó a kapcsolatom. De sajnos nagyon nem tehetik meg anyagilag, hogy bárminek is segítsenek. 19 évesen érettségi után még egy évet jártam a helyi főiskolára. Már akkor látszott, hogy tarthatatlan a helyzet anyagilag. Az akkori barátomnak már volt munkája, az ő pénzéből költöztünk fel Pestre, ott lett nekem is munkám elég hamar. Utána magamra maradtam Pesten (szakított velem az akkori barátom), de már úgy éreztem, hogy innen most már nincs visszaút, nem megyek vissza a szüleimhez. Azóta eltelt 4 év és még mindig itt vagyok Pesten.

A kicsi fizetésemből szobát béreltem és szépen beosztottam a fizetésemet. Később letettem a nyelvvizsgát, majd nem rég munka mellett egyetemre kezdtem járni.

Támogatni azóta sem tudtak semmiben a szüleim. Most anya külföldön dolgozik, meg tudná tenni, hogy kicsit támogasson, de mikor felhívott vele akkor kedvesen de visszautasítottam. Ha eddig megoldottam, akkor ezután is menni fog. Ettől függetlenül nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, de tudom, hogy nekik is nagyon be kell osztani a pénzüket.

Lakásra egyelőre semmi esélyem, nagyon remélem, hogy az egyetem után esélyem lesz jobb állásra. Addig is fogakat össze :)

N

A normális az lenne hogy támogatják 18 éves koruk után is a gyereket a szülők.

Csak ebbe sokszor beleszólnak az anyagi dolgok.

Engem a szüleim nem igazán támogattak, de nem azért mert nem akartak, hanem azért mert nem igazán volt miből.