Képtelen vagyok megnyílni a szüleim előtt, és elmondani nekik bármit is?

Azt hiszem a tiéd még egy jobbik eset pedig, mert ha jól értem azt írod, hogy a szüleid mindig fogták a kezed. Gondolj bele milyen lenne, ha nem foglalkoznának veled... nem ne is gondolj bele!

Nálunk is hasonló a helyzet, és rájöttem abból adódik, hogy ők magukban nem bíznak. Nekem sokszor azt mondták, ha valami álmom volt és elmondtam, hogy ez nem ilyeneknek való, mint mi vagyunk... és ezzel le is törték a motivációmat minden iránt és most itt állok 27 évesen és évekig kerestem az okát annak, hogy miért nem vagyok kitartó. Félre ne értsd hálás vagyok nekik mindenért, de az én szüleim még nem úgy neveltek, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, ahogy a pszichológusok megmondják. Ők a tapasztalataikból éltek és neveltek. És egy idő után már én sem tudtam megnyílni feléjük, szégyelltem mindent, mert tudtam mi lesz a válasz...

De ha a te szüleid fogják a kezedet, légy bátor és mondd el nekik a dolgaidat, hidd el büszkék lesznek rád, az ő gyerekük vagy (mellesleg, ha együtt éltek, már úgyis tudják milyen zenét hallgatsz, hogy meleg vagy és edzel :) )

Viszont ha, úgy érzed nem tudnák elfogadni azt, hogy meleg vagy pl. akkor nem is kell megmondanod, ez a te szíved döntése, ezt nem muszáj kiadnod, 19 éves vagy, hamarosan úgyis leválsz róluk, ideje lesz kirepülnöd, és akkor már nem kell nekik bizonyítani azt, hogy ki is vagy valójában. Majd büszkék lesznek a munkádra vagy hogy a saját lábadra álltál vagy ezer más dologra. De bizonyítanod nem kell senkinek, csak te legyél rendben ott belül! Azzal ne foglalkozz mit mondanak, vagy gondolnak rólad, biztos vagyok benne, hogy nem gondolják azt, hogy nincsenek érzelmeid!

Lehet, hogy jót tenne, ha már nem velük élnél, sokszor közelebb hozza az embereket a távolság :)