Semmit nem akarok elmondani a szuleimnek. Mi bajom van?
Nincs tul jo kapcsolatom veluk, itt a szuloi tekintely az, hogy felek toluk.
Na de a lenyeg... Mostanaban ha megyek valahova, mindig azt mondom, hogy megyek vasarolni. Ez nem igaz, hetvegen is randizni voltam. Kb 1 eve csinalom ezt, es nekik fel sem tunik, hogy soha semmit sem veszek... Nem erdekli oket, hol voltam es mit csinaltam.
Mostanra oda jutottam, hogy szo nelkul akarok elmenni itthonrol, annyira nem erdekelnek mar.
Mitol lehet ez? Tipikus jokislany vagyok, aki idoben hazaer, blablabla....
18/L
Keress munkat, vegyel ki alberletet, es elj egyedul. Akkor nem kell beszamolnod semmirol.
Ha ennyire nem akarsz otthon lenni, miert vagy meg ott?
Ahh istenem, fejezzük már be ezt az "ők tartanak el" dumát. Tudod, a szülői tiszteletnek is van "ára", azt is ki kell érdemelni!
A kérdező nyilvánvalóan emiatt nem beszél semmiről. A szülők nem érdemelték ki a valódi tiszteletet, csak azt, hogy a gyerek féljen tőlük. Emellett, ha egy év alatt semmit nem vettek észre, akkor valószínűleg lesz*rják, hogy mi történik vele. Normális szülő észreveszi, ha a gyereke egy éven keresztül nem avatja be semmilyen dolgába.
"Mitol lehet ez?"
Pontosan attól, hogy belefásultál már abba, hogy tiszteletet mutass, minden indok nélkül. Teljesen megértelek, nekem is hasonló volt a helyzetem. Bennem is csak a félelem volt meg, kőkeményen.
Nem mentem el szó nélkül, de érzékeltettem velük, hogy rám 1-2 napnál többre ne számítsanak a fedelük alatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!