Miért akarnak anyámék mindenben irányítani? Miért nem elég az nekik, hogy oda megyek fősulira, ahova akarják?

Amíg gyerekként viselkedsz,addig úgy is fognak kezelni és ezt egyáltalán nem bántásból írom,kérlek ne annak vedd.

Az,hogy akaratod ellenére is od amentél ahová ők akarják a legnagyobb hiba amit elkövetketsz. Nem a szüleid fognak agrármérnökként vergődni,ha egyáltalán sikerül elvégezned az iskolát,mert nagy az esélye,hogy egyszer betelik a pohár és otthagyod a pi.csába ha abszolút nem érdekel.

Te a saját idődet,a szüleid a pénzüket fecsérlik egy olyan dologra,ami már hamvában halott volt. A "ki tudja mennyit élünk még" ,és "ennyit megtehetsz értünk" dumák mind mind érzelmi zsarolás . Ha félsz attól ,hogy rosszban lesztek,és nem állsz ki magadért illetve nem a saját életedet éled,akkor ne csodálkozz. Ezzel csak alájuk adtad a lovat,hogy ezentúl is bármibe beleszólhatnak,mert tudják hogy ezekkel a gyerekes,kicsinyes és nevetséges érzelmi terrorral úgyis hatnak rád.

Most sem azt kérdezed,mit tehetnél,hogy melót találj, iskola mellett,vagy azt ,hogy oda mehess ahová mindig is akartál,hanem ,hogy hogy legyenek engedékenyebbek a szüleid ! Gyereklelkű vagy még,ami abszolút nem baj,nehéz a leszakadás,addig jó amíg van kiről .

Szerintem döntsd el,hogy tekintesz magadra : mint egy felnőttkor küszöbén álló emberre,vagy egy gyerekre aki a szüleire szorul . Ha az előbbire esett a választásod ,akkor fogod magad,keresel munkát suli melett , és oda mész egyetemre ahová te akarsz.Illetve ott is laksz .

Azt meg,hogy a barátodhoz elmehetsz e ,nem a szüleid döntik el 18 évesen . Persze értem én,hogy nem akarsz rosszba lenni velük ,de megenyhülnek idővel,ha megvívod a saját kis mindennapi harcaidat velük. Úgy látszik a lázadás abszolút kimaradt nálad ,nyugodtan napirendbe iktathatod,hogy nem engedélyt kérsz,hanem odaállsz anyád elé és megmondod,hogy átmész a barátodhoz , telefon lesz nálad,ha bármi gond van felhivod,és x időpontban vagy hazavárható .

Vergődni fognak,de ha nem érnek célt vele abbahagyják és elfogadják,hogy a kislányuk nem egy pólyás csecsemő .

Természetesen nem kell bunkón előadni az ilyen jellegű vágyaidat,de egy idő után ideje nem azzal foglalkozni mások mit gondolnak /ha irreálisak az elvárásaik,márpedig a szüleidé mind az : oda menj ahova nem akarsz,ne menj át a barátodhoz,ott lakj ahol nem szeretnél stb/ . Sjanos ez együtt jár azzal,hogyha nekik ez nem tetszik nem fognak támogatni téged se anyagilag,se sehogy. De idővel beletörődnek,ha látják,hogy stramm gyerek vagy és megállsz a saját lábadon .

Üdv és sok szerencsét kívánok neked a továbbiakban! Szép időszak ez,mindettől függetlenül!

Első vagyok ismét.

Szerencsére csak az egyik szülőm olyan,mint a tieid összeeresztve,de azt tudom mondani,hogy aki feltételhez köti a szeretetét,nem szeret igazán.Ezt a szüleidnek megmondhatnád szépen,hogy ez már nem a XVIII.-XIX. század,vagy még sokkal előbb,amikor a gyereknek a "fingás ütemét" is megtervezték a szülei,nem,hogy azt,kihez megy férjhez,hogy ne menjen ki a vagyon egy szegényebb családhoz,na meg a hagyomány.A helyedben olyan barátokat szereznék,akik média,tanári vagy egyéb diplomával,vagy más végzettséggel ugyanúgy szeretnek.A szüleid meg csak gyöpös agyú érdekemberek a leírás alapján,akik a feltétel nélküli szeretetet maximum a Vademecumból ismerik.

De ha ennyire ragaszkodsz az érdek szeretetükhöz,csak gratulálni tudok!:/ Őszintén remélem,hogy nem leszel anyuka,mert a gyereknevelés egy ilyen embernek maga a pokol.Ha nem hiszed el,nézelődj ezen az oldalon a gyereknevelés témában.

Igazuk van, ha arra nem vagy képes, hogy TE dönts az életedről, addig nem kell elvárni, hogy felnőttként kezeljenek.

Tudod, elég probléma, hogy odamentél fősulira, ahová ŐK akarták, mert képtelen vagy kiállni a dolgaid mellett. Persze, így egyszerűbb, de akkor nem kell a hiszti, hogy gyerekként bánnak veled, mert gyerek is vagy!