Mit tegyek ha nem fogad el a párom fia?
öcsém most 16, pont mostanában beszélgettünk anyuval erről, és mondta, hogy velem (lány vagyok) mennyivel kevesebb gond volt kamaszkoromban. ha nekem bajom volt, bőgtem, meg hisztiztem, azzal ugye lehetett mit kezdeni, beszélgetéssel vagy egy-egy jól irányzott döféssel az egómba simán helyrehozható voltam. tesóm viszont dettó mint amit leírtál. kb mintha második dackorszaka lenne. duzzog, morog, bunkózik mindenkivel, ha valami nem tetszik neki, az mindenki más hibája és összeesküdött ellene a világ. beszélgetni viszont nem lehet vele. anyuék ezt úgy kezelik, hogy isssszonyú sok türelemmel kommunikálnak vele, magyaráznak hogy mit hogy kéne, érdeklődnek felőle, stb. viszont nekem kicsit azért más vele a kapcsolatom, és elmondta, hogy az hiányzik neki, hogy kíváncsiak legyenek a véleményére. mert a kamasz gyerek felnőtt helyzetekbe van kényszerítve, új neki az egész komolykodás, még magát sem ismeri, és emellett olyan elvárásokat támasztanak felé, amiket felnőttként is nehéz teljesíteni. csak a szülőben benne van a nevelési szándék, a gyerekben meg a függetlenedési.
szóval kommunikáció. és ezt most mint egy kamasz fiú pszichológia szakos nővére mondom. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!