Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tegyek ha nem fogad el a...

Mit tegyek ha nem fogad el a párom fia?

Figyelt kérdés
Sziasztok! Nekem is olyan problémám van, amivel szerintem mások is küzdenek! Tehát az elejétől kezdeném. A párommal 9 éve élek együtt, nekem van két lányom, akik velünk élnek, a páromnak van egy fia aki anno az anyukával maradt, de 5 éve már velünk él, mert anyagi problémákra hivatkozva megkért neveljük mi addig amíg helyre nem jön. Nem is volt ezzel probléma, megkapta a kislányom szobáját, (a két lányom most egy szobába vannak. ) Pár hónap elteltével visszamehetett volna az anyukához, de a fiú velünk szeretett volna maradni. Akkor volt 9 éves. Megbeszéltük a párommal, hogy természetesen maradjon akkor velünk. Ez sem jelentett nekem problémát, elvégre a párom is elfogadta a két lányomat. Úgy gondolom, hogy nem is voltak gondjaink a fiúval, csak annyi hogy sokszor szóba került az anyuka mert állandóan hívogatta a páromat a saját családi problémáival amit én nem hagytam szó nélkül, és hallhatta a vitáinkat mikor az anyukáról volt szó. Lehet azért kezdett el haragudni rám a gyerek, (amit mondjuk meg is értek) viszont az anyukával sem túl rózsás a helyzet, mert van mikor a gyerek egy hónapig felé sem néz. Neki azóta új családja van. Most már ott tartunk, hogy családsegítőt kellett felkeresnünk, mert a gyerek nem áll velem szóba, csak ha szüksége van valamire, (pl hajnyírás) Ha otthon vagyunk a lányokkal, de az apuka dolgozik, ki sem jön a szobából, még enni se, csak ha megjön az apuka. Én nyitott voltam vele, sokat beszélgettem vele, mondtam neki, hogy rám mindenben számíthat, volt hogy sírva jött haza az anyukától, akkor is én vígasztaltam, és mégis ide jutottunk. Az apukával is sajnos rossz a helyzete, mert szinte mindennaposak a viták, neveletlen, flegma, és bunkó. Csak az apuka meg nagyon gyenge a nevelésben. A lányaimnak sem köszön. Pedig sose bántották egymást, egyszerűen nem értem, miért kell így viselkedni, mikor én sem bántottam sosem. Nem én miattam ment tönkre a házasságuk. A gyerekeimmel nagyon jó a kapcsolat a páromnak, csak nekem nem jön össze az ő fiával a jó kapcsolat. Lehet erre az lesz a reakció hogy fogadjam el mert ez van, de ezt nem lehet elfogadni. Én főzök rá, meg mosok is rá, és legalább annyit elvárnék tőle, hogy emberként elfogadjon, ha már velünk akart maradni. És nem szeretném ha erre rá menne a kapcsolatunk a párommal. Hát röviden ennyi.
2015. jan. 28. 11:28
1 2 3
 1/23 anonim ***** válasza:
7%

megkapta a kislányom szobáját, (a két lányom most egy szobába vannak.)


Talán ha nem hangúlyoznál ki ilyen dolgokat, akkor neki se lennél unszimpatikus. Ne haragudj, de a leírásodból mindenhol azt érzem, hogy ő szerinted kevesebb jogot érez ahhoz, hogy ott legyen a saját apjánál, megtűrt személy, de a te gyerekeidet illene pénzelnie és nevelnie, gondolom a saját házában.

2015. jan. 28. 11:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/23 anonim ***** válasza:
100%

"mindennaposak a viták, neveletlen, flegma, és bunkó" = kamasz, széttépett, zavaros indíttatással.


Ez nehéz neki is, neked is.


Próbáld benne megtalálni, ami a jó, a jó felé vezet: és azt hangsúlyozni a kapcsolatotokban.

2015. jan. 28. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/23 Andizsuzsi ***** válasza:
100%

Ha jól értem abból, amit írtál, a fiú kamaszkorban van. Ez bizony teljes családban sem egy könnyű időszak, számos édesanya tudna mesélni arról, hogy hogyan változnak meg ilyenkor a gyerekek (bizony flegmák, "neveletlenek", elégedetlenek mindennel). Én leülnék vele és apukával egy közös beszélgetésre, amiben tisztáznátok, hogy mi az a minimum, amit mindenképpen elvártok vele szemben, de egyébként békén hagynám.

Nagyon nem vagyok büszke rá, de én hasonló koromban meggyanúsítottam a szüleimet azzal, hogy örökbe fogadtak, és nem is akarok a családhoz tartozni, adjanak inkább intézetbe. Szegény anyámat nagyon mélyen megbántottam vele, így saját gyerekem kamasz kori kirohanásait "lazábban" tudtam kezelni. Sok türelmet és kitartást kívánok, előbb-utóbb rendeződni fog a helyzet. (ja, és nem téged akar ezzel megbántani, sőt. Tudja, hogy veled szemben megengedheti ezt, mert te így is elfogadod)

2015. jan. 28. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/23 anonim ***** válasza:
100%
Ha jól számolom, 14 éves? Ahogy előttem is írták, kamasz, nehezített tereppel. kezeld úgy, mintha a saját gyereked lenne, aki éppen rossz passzban van, ami eltarthat még egy darabig. Más tanácsot nem tudok adni, sokszor a vérszerinti gyerekekkel is nehéz.
2015. jan. 28. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/23 A kérdező kommentje:
Először is a legelsőhöz szólnék, hogy nem az apuka pénzel minket, meg nem is ő tart el minket. Amiről nem tudsz, arról légyszi ne írj, főleg az anyagiakról. Mert ha nem lenne mellettem férfi, akkor is vígan elélnénk a pénzemből!!! És van saját házam is. Egyáltalán nem vagyok rá szorulva!
2015. jan. 28. 11:51
 6/23 anonim ***** válasza:
100%

Ehhez a gyermekhez még több türelemre , megértésre nagyon sok beszélgetésre van szükség! Az írásodból valahogy nekem is az jött le, hogy neked elvárásaid vannak felé, sértve érzed magad...

Próbáld meg magadat a gyerek helyzetébe képzelni. Anyjának, Apjának új családja van, ő meg a két pad között vergődik...Úgy érzi senkinek nem kell... Az ilyen gyereket nem lehet kő kemény szigorral nevelni. Előtte meg kell szelídíteni.... Időt kell rá szánni és nem azt várni, hogy egyik napról a másikra megváltozik.

Első körben a kommunikáció kiépítése!

Olvasd el a kis herceg meséjét! Nagyon tanulságos!

2015. jan. 28. 11:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/23 A kérdező kommentje:
Andizsuzsi! Neked pedig igazat adok abban, hogy kamaszkorban van, én már túl vagyok egy kamaszodáson, igaz hogy lány, de fele ennyi problémám nem volt a lányommal. Nagyon sokszor leültünk már vele beszélgetni hárman is, ketten is csak én meg ő, de az sem használt. Nem is piszkálom őt sose, és még a nevelésébe sem szólok bele.
2015. jan. 28. 11:55
 8/23 A kérdező kommentje:
Igen, pont ez az ami nekem van, türelem....Semmiféle elvárásaim nincsenek a gyerekkel szemben csak annyi hogy emberszámban vegyen. Olyan nagy kérés ez?
2015. jan. 28. 11:58
 9/23 anonim ***** válasza:
48%

Vannak egyszerű eszközök. Ha nem köszön, nincs kaja, és hasonlók. Ha ő sem tisztel, ne tiszteld te sem. Majd rájön, hogy milyen érzés. Apuka tudjon róla, előtte beszéljétek meg, és ő is mondja majd a gyereknek, hogy látod, ha ennyit sem adsz, akkor mit vársz.

Persze legyen kaja készenlétben, ha köszön, akkor adj neki.

2015. jan. 28. 12:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/23 anonim ***** válasza:
100%

Nem egyszerü a helyzet, de akkor se lenne sokkal jobb, ha "saját" lenne.


A gyerekkel tisztázni kell (a legjobb írásban, mert akkor nincsnek indulatok), hogy ez egy család, amiben él, és senki nem várhatja el a másikaktól azt, hogy kiszolgálják.

Le kell fektetni az alapszabályokat: te ellátod, mint a másik két gyereket is, ö viszont normál hangnemben beszél veled és az alapvetö udvariasság szabályai szerint viselkedik veled.

Ha valamire szüksége van, azt nem kell megtenned, ha ö nem tartja magát ahhoz, ami elvárható.

Ekkora gyerek már képes a hütöböl kiszolgálni magát, ha nem hajlandó a normál étkezéseken megjelenni, akkor marad neki a kenyér valamivel, amit össze tud magának szedni. Mosni is tud magára (teregéssel együtt), a szobáját is tudja takarítani, ezt töled csak akkor várhatja el, ha ö is tesz érte valamit

Hidd el, rövidesen észre jön, ha nem ugrasz mindenre.


Ettöl függetlenül nem tartom kizártnak, hogy valaki a háttérben bekavar valamit, és az zavarta össze a gyereket.

2015. jan. 28. 12:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!