Mi a különbség az elkényeztetett és a jómódban élő gyerek között? Miért baj másnak, ha a szülők mindent megadnak a saját gyerekeiknek?

Az elkényeztetett az, aki bármit akar megkap. Ismerek ilyet úgy, hogy szegénységben élnek, a szülők mindenkinek tartoznak, a hitel törlesztőjével szenvednek, de a gyerek a legújabb iphone/tablet/ruha után áhítozik/hisztizik, így megkapja. És ez azért gond, mert felnőttként valószínűleg ő se tudja majd beosztani a pénzt, illetve nem kaphat meg már bármit, amit csak lát, így eléggé hisztis/erőszakos lesz.

A jómóddal nincs semmi probléma, csak meg kell tanítani a gyereket pénzzel gazdálkodni, a szülőnek nem szabad minden nap megvennie azt, amire rámutat, mert megteheti stb.

Ez egy nehéz kérdés. Nem attól lesz valaminek értéke, hogy kiejted a szádon, hogy ezkellazkellamazkell és megkapod, hanem attól, hogy azért te keményen megdolgozol és megérted mennyit jelent megszerezni az áhított dolgot.

És kitűzni célul annak megszerzését, majd hogyha az sikerül akkor továbblépni újabb céllal és így tovább, ez az élet rendje. Alapesetben.

De van példa a környezetemben (nyilván, hisz kinek nincs) annak nem baj ha nincs ennivaló, se tüzifa se új ruha, cipő és sorolhatnám, hogy vajon hányszor jár hetente a provydent behajtani..de a legfontosabb, hogy a legújabb hiperszuper okostelefonja meglegyen, mert ha elmegy egyszer véletlenül neadjisten dolgozni és kiváltságos lesz ezzel..akkor neki is mindene megvan.

Nézőpont kérdése, kinek mi a fontos és kinek mi az érték, mitől érzi magát jómódúnak és elkényeztetettnek.

A biztos anyagi háttér egy nagyon jó kiindulópont az életben, DE nem elég. Kell hozzá a szülői szeretet, és a nevelésnek egy olyan fajtája, amiből a jó anyagi körülmények között élő gyerek is látja, hogy az pénz munkából lesz. Nem baj az, ha mindent megkap, az a baj, ha ezt nem értékeli. Ha ész nélkül költi anyu-apu pénzét, mert van nekik, de nem látja be, hogy ők ezt munkával teremtették meg.

Én azért mennék el dolgozni 16 évesen (megint) nyári munkára, hogy lássam a pénz értékét. Én is nagyon jó anyagi körülmények közül jöttem, mindenem megvolt, mégis mentem dolgozni a szünetekben, mert azt láttam otthon, hogy munkából lesz a pénz, és nekem nagy öröm volt az első fizetésemet magamra költeni, pedig előtte se nélkülöztem.