Szerintetek normális vagyok ez miatt? Sokan megköveznek mert hagytam apámat meghalni.

Szerintem vannak azért erre úgynevezett donorok.

Nem feltétlenül családtagtól kérik.

Bár az is lehet, hogy nem vlt vese "készleten". (hülyén hangzik ez a készlet szó, de nem tudtam másképp fogalmazni)

A kérdésedre válaszolva, talán azt is érdemes lenne leírnod, hogy mi miatt volt rossz a viszonyod apáddal.

Mindenesetre, ha 17 éve nem hallottál róla, akkor megértelek. Nem vagy köteles segíteni, mert ő sem nézett feléd gondolom, és addig akár te is meghalhattál volna (ne adja az isten), és nem hiszem, hogy őt is érdekelte volna.

A helyedben nem tudom mit tettem volna, tényleg, fogalmam sincs.

Én igazából apád nézőpontjából néztem volna meg a történetet. Ha ilyen problémám lett volna és tudom hogy csak kevés időm van hátra akkor se kértem volna egyik szerettemet se ilyenre. Viszont azt a kevés időt próbáltam volna arra szánni hogy minél több időt töltsek a szeretteimmel, és esetleg bocsánatot kérjek.

Nem tudom megmondani hogy helyesen döntöttél-e.

Személyesen beszéltél vele mielőtt meghalt?

Első vagyok.

Most olvastam újra, részeg volt ás bántott. Bocsi :)

Hát, nem biztos, hogy érdekelt volna ennyi idő után.

Nehéz beleélnem magam, mert az én apukám nem ilyen.

Tehát sokan azt várták volna el, hogy vesd alá magad egy egyáltalán nem veszélytelen műtétnek, gyakorlatilag belsőleg nyomorítsd meg magad - ki tudja, a jövőben, főleg idős korodban mennyire lesz hátrány, mennyivel rövidíti meg a te életedet, hogy csak egy veséd lenne - egy olyasvalakiért, aki egy szadista iszákos barom, és akitől jót nem kaptál, sőt, anyukád életét is kisiklatta?

Helyesen döntöttél, nyugodj meg.

Ő gyakorlatilag nem volt az apád. Biológiailag lehet, hogy az volt, de - és nyugodtan lepontozhattok érte, ha valaki nézeteit sértem - az apaság nem annyiból áll, hogy a spermámmal megtermékenyítek valakit.

Az apaság ott kezdődik, hogy tudása és képességei szerint a lehető legjobban megpróbálja felnevelni a gyereket, akit nemzett.

A kérdezőnek ebben nem volt része, ellenben neki és édesanyjának keményen meg kellett tapasztalni a családon belüli erőszak fogalmát. Ez már az a pont, ami után én erkölcsileg őt nem nevezném apának. Lehet, hogy biológiailag az, de erkölcsileg ő csak egy bűnöző. (Igen, a családon belüli erőszak bűn. Ironikus, hogy ezt nagyságrendekkel könnyebb megúszni, mint mondjuk egy sima kocsmai verekedést.)

Erre rátesz még egy lapáttal, hogy 17 évig tök mindegy volt neki, hogy létezik-e egy fia vagy sem.

Ezek után én azt mondom, az lett volna a hiba, ha ennek a semmirekellő erkölcsi nullának a saját épségedet beáldozva meghosszabbítod az életét.