Hogy várjátok el, hogy 18 év alatt, a gimnazista, szakközepes gyerek dolgozzon?
Nagyon sokszor olvasom ezt, hogy menjen el dolgozni a gyerek. De könyörgöm, egy nap fél2-ig általában iskolába van, ha normális jegyeket akar tanul egy nap másfél órát. Ha szerencséje van, közel lakik a sulihoz. 3-fél4-re megtanul, megkajál. De akkor még külön órája nem volt, otthon nem segített semmit. Hogy menjen el dolgozni? Meg főleg, mikor? És akkor még ott vannak a fakultációk, meg hasonlók.
Nyáron oké, elmehet kukoricát morzsolni a 18 év alatti, de télen mit dolgozzon? Úgy mondjátok, mintha olyan egyszerű lenne, pedig diplomás emberek keresek melót hónapokig és helyezkednek el szakmájukon kívül és még örülnek, hogy van munkájuk.
Nem tudom, ide hány évesek járnak, de 14 éves korában itt már mindenki dolgozott 8 évet, és otthon is segített sokat. Érthetetlen....
a kérdező egyetemre jár, és nem érti az itt írókat, viszont mivel szeretné őket megérteni, feltett egy kérdést. Ja, hogy ez a GYK mentalitástól távol áll?
Elnézést ;)
(És igen, dolgozom egyetem mellett, de nekem középiskola mellett nem fért volna bele.)
16 éves koromtól rendezvényeken dolgoztam, szórólapoztam, címkéztem iskola mellett, és nem ment a tanulás rovására. Négyes-ötös voltam mindenből.
Otthon pedig mostam, főztem, takarítottam. Ja, és szórakozásra is volt időm. Akkor szerinted csodagyerek voltam?
En mar 14 evesen is dolgoztam VOLNA, ha lett volna lehetoseg. De videken csak a csokos gyerekeknek volt diakmunka 20 evvel ezelott. Sajnos jol jott volna a nyari munka, mert sok dolgot nem engedhettek meg maguknak a szuleim, amit mas gyerek automatikusan megkapott.
Amintlehetosegem adodott, gimiben mentem is dolgozni nyaranta: igy lett uj farmerem, puma cipom, es erettsegi elotti evben a tesommal egy kozosen osszedobott elektromos gitarunk. Foiskolai nyarakon is legalabb, egy honapot dolgoztam,de mar Pesten. Az utolso masfel evben pedig mar hetvegenkent vendegloben zeneltem, lenyegesen tobb penzert, mint a diakmelos fizu.
Persze az lenne a jo, ha csak luxus vagyakert kene dolgozni a diakoknak, de akiket az elmult 20 evben mint diakmunkast megismertem, mind alap dolgokert keccsoltek. Ezt tudja jol az allam bacsi is, igy kisebb jarulekot kell fizetni a diakmunkas utan, meg szep hogy diak ul a kasszaban, diak adminisztral, diak komissioz. Tobb marad neki, mint a foallasu csaladosnak. Ezert sok csaladban elzavarjak a gyereket dolgozni, inkabb erettsegizzen estin, csak tudjak fizetni a lakashitelt/alberletet.
Aki meg nincs raszorulva, az menjen ki nyugodtan a hajogyarira, vagy zamardiba, vagy ahova akar, ha anyuek kifizetik. Neki nem kell dolgozni, ha megkapja ugy is.
Nézd, én egyetemista vagyok, első éves. Szeptembertől elkezdtem dolgozni egy fast food-nál hétvégi beosztással (péntek-szombat-vasárnap 9-től egész 5-ig meló).
Első hónapban még ment a dolog.
Viszonylag kevés barátom van, nem vagyok egy közismert emberke.
Viszont, a későbbiekben nagyon a róvására ment a munka...
Kezdeném ott hogy megismerkedtem egy fiúval, összejöttünk, de alig volt mikor együtt legyünk : hétköznap nekem egyetem, utána itthoni teendőim... még néha barátok/családtagok, és akkor ebben még pihenés, kaja, tanulás nincs...
Egy idő után neki ebből mondhatni elege lett és szakitot velem (kb 3 hét után).
Jó, ezután jöttek a zh-k, tanulással lemaradtam, miután munkából hazaértem mindig fáradt voltam, semmire nem volt energiám... hétköznap meg próbáltam élni...
Nekem nem jött össze.
Azóta az van, hogy december közepén otthagytam a munkahelyet, és rástartoltam a tanulásra.
Sajnálom hogy ilyen későn jöttem rá, mert nagy a valószinűsége annak hogy az elvesztegetett fél év miatt ugrik majd az ösztöndijas helyem...
Tulajdonképpen szerintem ez összhang kérdése, és sokban függ attól hogyan éled a mindennapjaid.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!