Apu kereste meg a kabátom árát, amiért én dolgoztam meg? Hol itt a jó felfogás?

"Az egy dolog, hogy többe kerültél nekik, mint amennyit valójában hazaadtál."

Na igen, ez a lehető legaljasabb dolog egy szülőtől. "Elkérem a fizetésed felét, mert te gyerekként így is sokba kerültél." Az ilyen egyszerűen NE vállaljon gyereket. Féreg apámtól éjjel-nappal azt hallgattam kiskoromban, hogy mi mennyibe kerül, meg milyen drága vagyok, pedig nem én kértem az életet, nem én akartam megszületni.

Mikor elköltöztem, apám a szemembe mondta, milyen hálátlan vagyok, mert ők pelenkát vettek, meg stb, én meg elköltözök, hogy ne kelljen hazaadni. Na akkor teljes erőből képen röhögtem, és elmondtam neki a magamét. Azóta csöndben van. Nem volt túl etikus, de nem is érdekel.

Ezzel a mentalitással csak elüldözik a szülők maguk mellől a gyereket.

Ez paraszt beszólás volt anyádtól.

Elég szomorú, hogy valamiféle befektetésnek nézik a gyereket, aki majd vissza adja a pénzt amit belefeccöltek...

Van pár ilyen borzadály sajnos.

"Nem estek túlzott minuszokba, csak így tetszett nekik."

Jobb is, hogy elköltöztél, és nem adtál 40-et. Az ilyen nem szülő, aki gondol egyet, majd lenyúlja a gyerek fizetését, utána meg neki áll feljebb, hogy apád vette a kabátot nem te. A pénzügyi mínuszaikat, amiket ők okoztak, oldják meg ők.

Én kíváncsiságból megkérdeztem volna anyádtól, hogy mit szólna, ha a mamád (anyud anyja) egyszer csak bekopogna az ajtón, és kamatostul benyújtaná a számlát anyudnak azért a pénzért, amit ő költött rá, amikor anyud kisgyerek volt.