Mit kell tennem, hogy úgymond elvegyenek a szüleimtől?
15 éves lány vagyok, ez nem az a sztori, ahol mindenki rossz és csak én vagyok a jó és ezért akarom, nem...
Depressziós vagyok, mióta nagypapám meghalt.
Nincsenek barátaim, egyetlen unokatesómra számíthatok bármikor, de ő sajnos messze él tőlem. Nincsenek olyanok, akikkel elmehetek valahova, nem hallgat meg senki.Van két tesóm is, egy húgom, és egy bátyám, aki már nem velünk lakik. Járok pszichológushoz, pszichiáterhez. De a szüleim utálnak engem, és ez sem vicc, kicsit sem.
Anyukámmal nem úgy beszélgetek, mint más lányok, hogy " jajj anya képzeld ez meg ez volt a suliban" ... alig beszélünk, többnyire veszekedik velem, én pedig már vissza sem szólok szinte, inkább minthogy veszekedjünk.
Apukám hozzám sem szól, pedig nagyon jó kapcsolatban voltunk. Mostanában anya mindennel bánt, a fejemhez vágja, hogy beteg vagyok, mintha magamtól nem tudnám, a suliban lejáratott a tanárom az osztályom előtt, úgy kezelnek, mint egy leprást, nem szól hozzám senki, rám néznek és mindenki elfordul. Bárcsak meghalhatnék. Segítséget szeretnék kérni, valaki mondja meg, hogy hová kellene fordulnom, hogy elvigyenek a szüleimtől? Nem bírok itt tovább élni, nincsen senkim, szeretnék meghalni.
Nem engednek, de tovább az orvosokat sem fizetik.
Családotthon? :) Állami gondozás
mindegy, bárhová. Csak innen el, mert esküszöm megölöm itt magam....
válasza:
válasza:Ez nem így működik. Mivel mindkét szülőd él, ráadásul együtt is vannak, ezért nem fognak elvenni tőlük. Ha bántalmaznak, akkor kerülhetsz gyerekotthonba 18 éves korodig minimum, mert addig kötelező. De ne akarj ilyen helyre kerülni. Nem túl vidám, végeztem ott önkéntes munkát.
A szüleimmel nekem semmilyen a kapcsolatom. Apám bizonyos magatartási dolgai miatt olyan, mintha egy távoli rokon lenne. Anyában meg szimplán megingott a hitem, nem vagyunk rosszban, de nem kötődöm hozzá annyira.
Nekem is voltak lelki gondjaim, elég súlyosak és évekig. Bezártam az emberek elől, szintén nem voltak barátok, stb. A szobám falai között teltek a mindennapok. De elkezdtem interneten ismerkedni, beszélgetni másokkal, és az visszalökte belém a lelket. És szépen lassan visszatértem az életbe, mire felnőttem.
Hamarosan neked is eljön ez az idő, amikor lapozhatsz. És onnantól azt tehetsz, amit csak szeretnél.. Addig próbálj valami motivációt keresni.
válasza:vannak krízis központok, telefonon is fel lehet hívni a lelkisegélyszolgálatatot, ott kérhetsz tanácsot.
Nézd meg neten, biztos találsz lelkisegély vonalat...
válasza:Ezt rettenetes volt végig olvasni...
Beleborzongtam az elképzelésébe is!
Ha esetleg majd, ha megint találkozol az unokatestvéreddel kérdezd meg, hátha tud segíteni. Rajta kívül a legközelebbi kapcsolatod az iskola, úgyhogy ilyenkor azt szokták mondani, hogy mond el a nevelődnek/osztályfőnöködnek (egy felnőttnek,) és ilyenkor elszoktak beszélgetni a hozzátartozókkal. Ez esetben elvesznek téged. Több lehetőség nagyon nincsen, max te felhívhatod a gyermekvédelmiseket.
Én nem akarok indíttatást adni, de semmi képpen se akarj meghalni. Annyit nem ér az egész!
válasza:Igen, de ezért a gyermekvédelmisek nem vesznek el a szüleidtől. Mert nem vagy "veszélyben". Ezt nem én mondom, hanem az erre vonatkozó szabály.
Komolyan mondtam az internetes ismerkedést. Az űr betöltésére. Nekem rengeteget segített, éveken át..
válasza: válasza:Mi a betegséged? Miért fordultak el tőled a barátaid?
Nem tudnál iskolát váltani? Elkezdhetnél valamit sportolni, az önbizalmat is adna neked, és új közegbe is kerülnél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!