Boldogság a másik szenvedése árán?

30 éves nő vagyok. Megpróbálom röviden leírni a problémát. Többéves kapcsolatom tönkrement,most egy új,féléves kapcsolatban (még) boldog vagyok. Anyukám viszont azóta majdnem összeroppant. Rengeteget sír,naponta felmegy a vérnyomása,szédül,fél,hogy agyvérzést kap az idegességtől,mert én most egy olyannal vagyok,aki szerinte kinézetre csúnya és idézem: 'nem való hozzám'. A megjelenés neki mindenek fölött áll,szégyelli,hogy szerinte csúnya emberrel vagyok,emiatt engem is le fognak nézni,stb. Határozottan és sokszor sírva-kiabálva követeli,hogy vegyem vissza az előzőt,az való hozzám. Mivel mondtam neki,hogyha kiállja az idők próbáját ez a kapcsolatom,lehet,hogy összeházasodunk,azóta egészségileg megy lefelé,a telefonban is rendszeresen sír. Elvileg az esküvőre azért nem fog eljönni,mert olyan sokkot kap,hogy kórházban lesz szívrohammal vagy agyvérzéssel. Már most pánikban van,azt mondta,ez egy pallos a feje fölött,hogy bármikor úgy dönthetünk,összeházasodunk. Ismerem őt,képes magát annyira bepörgetni,hogy tényleg lesz valami baja,sokan kaptak már szívrohamot idegi alapon,az ő szíve nem túl jó.

Így hogy legyek boldog,egyáltalán lehet-e és SZABAD-E így boldognak lenni,ha amiatt egy másik ember,a saját anyám tönkremegy? Még ha nem is tehetek róla,most ez a teher van rajtam. Ez fontos kérdés. Megbékíteni semmilyen módon nem lehet,sokféleképpen próbáltuk. Ki hogy döntene a helyemben?