Normális, hogy a válófélben lévő párom a huszon éves gyerekeivel nélkülem akar menni a világ másik végére, csak hogy beszélgessen velük egy kicsit?

Az nem normális, hogy nem tudsz érthetően fogalmazni.

Minden más normális.

Ez nagyon jó ötlet tőle. Válófélben vannak az anyukájukkal. A gyereknek akármennyi idős is a család a biztonság. Most alapjaiban bomlik szét a régi megszokott biztonságuk. Az apa jól teszi hogy közös minőségi időt tölt a gyerekeivel. Jól teszi hogy távoli vidéket ismernek meg együtt. Jól teszi hogy engedi gyógyulni a lelküket és megmutatja hogy fontosak neki. Jól teszi hogy nem nyomja az arcukba az új nőt ezen a kiránduláson akihez alkalmazkodni kell és nem lehet mindent olyan őszintén megbeszélni a jelenlétében ahogy szeretnék. Látszik hogy fontosak neki a gyerekei.

Ne aggódj kedves kérdező. Ha visszatérnek az utazásról újra a tiéd lesz a férfi. Azt el kell fogadni hogy családos embert választottál, akinek ha helyén van a szíve mindig a gyerekei lesznek számára az elsők. De ez nem azt jelenti hogy te nem vagy neki fontos. Ha lesz saját gyereked majd megérted.

Igaza van hogy távoli vidékre viszi a gyerekeit. Sok érdekes dolgot fognak együtt látni a világból.

Veled fölösleges lett volna olyan messzire menni. Összebújni, szerelmeskedni belföldön is lehet. Úgyis az lenne a lényege az utazásotoknak.

Ő huszon... éve apa. Te mióta vagy barátnő?

Ilyen nézőpontból inkább az a nem normális, amiket beképzelsz magadnak. Nem akarlak megbántani, de mégis milyen alapon mennél te oda? És egyáltalán jól tudnád ott érezni magadat? Ha őszintén leülsz gondolkodni, még ha hívtak volna is, bölcsebb lenne nemet mondanod.