Számos kérdésből, kommentből megállapítható, hogy sok családban nem nevelik a gyerekeket, hanem uralkodnak felettük. Családnak nevezhető egyáltalán az ilyen együttélés?
Megtiltom! Mert csak! Amíg az én kenyeremet eszed! Amíg az én házamban laksz!
Sokszor találkozni ezzel felnőtt "gyerekek" esetében is.
Ezek az anyák, apák tényleg szülőnek hiszik magukat?
A család fogalma egész más.
Ezekben a családokban ott gyökerezik a probléma, hogy szülői mintát hoznak magukkal. A nagyanyáink korában, egy ember volt a családfő, mindegy, hogy milyen ember, de a szava szent. Amiről te írsz, az a régi poroszos, tiszteletelvű nevelés alapjai. Megszokás volt a verés, fegyelmezés, a "gyereknek hallgass a neve" stb. vélekedés. A leszármazó generációk is ezt a mintát viszik tovább, mert nem láttak mást. Ebben nőtt fel anyu-apu, el sem tudják képzelni, hogy mehet máshogy is. Nem is akarják máshogy csinálni, hiszen, ha nekik nem ártott a verés (engem ezért a nagyapád szíjjal elvert stb.), a pofonok, a tiltás, szidás, úgy gondolják, a saját gyerekükből is csak így tudnak "rendes embert" faragni.
Anyáink korosztályában kevés nő van, aki anno kijelentette, ő nem akar gyereket. Noha akkor is voltak már anyaságra/apaságra alkalmatlan emberek, de a társadalmi modellhez szorosan hozzátartozott a gyerek. Iskola, munka, házasság, gyerek....
Ma már tapasztaltabban, okosabban, jóval több információ birtokában válik valaki szülővé, számos tanulmány, segítség áll rendelkezésre a gyerekek neveléséhez. (Pl. hisztikezelés... régen lecsavartak egyet, akár az utcán is, ma már inkább verbális eszközöket használunk).
Apukám 1940-ben született. Én 25 éves, dolgozó felnőtt vagyok. Anyukám meghalt 1 éve, így hazaköltöztem. ( hogy apu ne legyen egyedül- ez persze nincs kimondva..)
Képzelheted.
Semmi sem jó, buta vagyok és haszontalan, ő bezzeg 15 évesen, hóban, sárban, gyalog ment 30-40 km-eket naponta hogy iskolába és mellette dolgozni járjon bezzeg én, bezzeg az én generációm stb. ( Azt sosem merem megkérdezni, hogy tudtommal náluk, az ő lánytestvérei azért nem voltak ilyen durván kezelve.. és velem szemben miért a fiúk "elvárásai" vannak támasztva)
Megjegyzem, soha nem jártam el bulizni, soha nem voltak át barátnőim, sőt nincsenek is.
Most épp az a problémája,hogy :
-reggel sminkelek és az milyen elvesztegetett idő, meg minek.. ( ügyfeles vagyok, elég ciki lenne harci dísz nélkül bemenni dolgozni..)
- számítógépen nézek filmet esténként, vagy neadjisten, munkából hazaérés, házimunka, minden dolgom után leülök játszani a gépen egy picit. Mert ezt az esti 2 óra szabadidőmet mással is el tudnám tölteni.
Bezzeg, az ő idejében....
Amúgy, kajába, számlákba adok pénzt...-mielőtt felvetné valaki.
25/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!