25 éves kromban normális hogy a szüleim mindent tudni akarnak rólam?

kicsit sajnállak is meg kicsit haragszom is rád. Sajnállak, mert megértem, nekünk is megvolt a függetlenségi háborúnk... Még akkor is ment dolgokon a cirkusz, amikor már külön laktam.

De rájöttem, h évekig maximálisan kiszolgáltam a hülyeségeiket. Ők olyanok voltak amilyenek én meg megfelelési kényszerből meg szeretetéhségből asszisztáltam hozzá.

Költözni kell, az nem is kérdés, de igazából nem az a megoldás. Hanem az, ha szépen és KÖVETKEZETESEN elkezdesz leválni tőlük érzelmileg.

Az olyan érzelmi manipulátorok mint a szüleid minden olcsó kis húzásukat azzal magyarázzák, h "dehát szeretünk és jót akarunk neked" holott az az igazság, h ez nem rólad, hanem róluk szól. Ne légy áldozat. Lásd meg, h ez nettó játszmázás, semmi más. Ők pontosan tudják, h milyan "kapcsolót" nyomjanak be rajtad, h úgy működjön minden, mint ahogy ők akarják. Elvileg felnőtt nő vagy., ne félj az lenni. A konfrontációt nem fogod megúszni, de hosszabb távon ez a legbölcsebb, ha megharcolsz velük. Önmagadért.

És ne keress számukra mentségeket. Nem kérdés, h szeretnek, de nem úgy szeretnek, h az neked jó legyen.

Erőt és kitartást neked ezért a rögös úzért, de kiszolgáltad ezt eddig, hát most tégy ellene.

23 vagyok, rólam szerintem mindent nem akarnak tudni, de én meg kb mindent elmondok.:D

De hát ugye nekem jó viszonyom van velük.

Ilyenek, hogy hova méssz,már megint oda stb. nálunk is voltak,és nem nézték jó szemmel a dolgot, de azért mert ők ismerték, és nem bírták az exemet.

Ilyenkor mondtam, hogy én most megyek és kész. Ez elég idegesítő tudott lenni, az biztos.

Esetedben a talpraesettség és majd a költözés van, mint lehetőség.

De ez a hazudozás nem éppen jó, hiszen 25 vagy már.:)

Ami nyilvánvaló, hogy el kell költöznöd.

Már látszik, hogy elfogadják.

Ha mégse, azt kell mérlegelni, hogy mi a jobb: az állandó marakodás, és haragszomrád, vagy egyszer egy alapos egymásnak feszülés, ami az elköltözésed után után már csak oldódni fog, és előbb utóbb elfogadják, mert el kell fogadniuk, hogy már éled a magad életét.

Van egy másik baj is...

Ha túl régen látod ezt a viselkedést, akkor valószínűleg a gyermekednél te is ezt fogod alkalmazni. Mert a viselkedési mintákat otthonról hozzuk. Ahogy a szüleid viselkednek a házasságukban, nagy valószínűséggel azt fogod te is követni... márpedig 26 évesen nem hinném, hogy azt szeretnéd, hogy a majdan születendő kislányodnak ugyanilyen gondjai legyenek.

Sokan kinevetik a népi bölcsességeket, de erre a szituációra is igaz a:

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! Amikor a párod egy kicsit megretten, abban ez is benne van!

Változtass minél előbb.

Mi azonnal elengedtük a gyermekeinket, hadd repüljenek, még akkor is, ha az édesanyjuk halálra aggódja magát miattuk. Ezt lehet, de feléjük mutatni nem. Majdan majd te is ilyen édesanya legyél!

Remélem jóra fordul nálatok is minden!