Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » 25 éves kromban normális hogy...

25 éves kromban normális hogy a szüleim mindent tudni akarnak rólam?

Figyelt kérdés
25 éves vagyok, nemsokára 26 és a szüleim egyszerűen belemásznak az életembe. Úgy érzem megfojtanak. Nem nagyon volt még normális kapcsolatom, amit egyébként a fantasztikus apa-lánya, és családi viszonyokra vezetek vissza, bár nem akarok senkit okolni. Nem nagyon hoztam még haza sok fiút, egyet vagy kettőt, ráadásul az egyiket 15 éves koromban, gondolhatjátok az milyen komoly kapcsolat lehetett, meg a másik se volt túl komoly, párszor volt nálunk és annyi. Most van egy barátom, és hetente mondjuk kétszer ottalszok nála, mert más városban lakunk, ő ráadásul ott ahol én dolgozok, és így könnyebb is. Nem mondtam meg a szüleimnek h hol alszok, hazudgálnom kellett h a barátnőmnél, de az ugye már egy idő után gyanús h ennyiszer. De ha megértőbbek lennének lehet meg is mondtam volna, de tudtam h ez lesz vége, és ezért próbáltam titkolni amíg lehetett. De kitalálták h van fiúm, és kitört a botrány h miért nem mondom meg, és miért nem mutatom be, meg stb. Három és fél hónapja tart, szóval eleve nem annyira komoly még, amit meg is mondtam nekik, h amíg nem komoly, nem hiszem h tudniuk kellene. Erre anyu kiakadt h ha már ott alszok az komoly. Annyira kiakadtam, h ne mondjam. Minek hozzam haza, mikor ki tudja mi lesz még belőle, jól érezzük magunkat, elutazunk néha ide-oda, de annyira nem vesszük még komolyan. Ő se szeretne még szerintem családi ebédekre járni. Én dolgozom, eltartom magamat, annyi h otthon élek még, de az nem hiszem h ok kellene h legyen h ennyire beleszólnak az életembe, ma is apám nekem támadott amikor kicsivel előbb beindultam a központba, h nem megyek tán már megint valahova? Mondom mert ha megyek akkor mi van? Erre ő, h nekem vigyázzál egy kicsit magadra, de olyan számonkérő, lenéző stílusban. Amikor pedig hazaértem: Miért nem lehet bemutatni nekünk azt a fiút, legyél már egy kicsit tisztességes. Bűntudatot keltenek bennem, ahogy beszélnek, mintha valami rosszat csinálnék,pedig nem csinálok semmi rosszat azzal h van vkim, és még nem érzem úgy h itt lenne az ideje hazahozni. Ha 15 lennék megértem. De 25, lassan 26 vagyok. Szerintetek ez normális? És hogyan tudnám leállítani őket?

2014. dec. 19. 18:12
1 2 3
 11/27 anonim ***** válasza:
71%
Nekem nem tűnnek olyan iszonyúan barbárnak a szüleid az "aztán vigyázzál ám magadra" szövegükkel. Csak annyira telepszenek rád, amennyire engeded. Nekem te tűnsz éretlenebbnek a korodnál, és lehet az alapja annak, hogy tényleg belemásznak a szüleid az életedbe. Felnőtt vagy, mégis hazudozol, mint egy tini, aki fél a szülei véleményétől.. 25 évesen a normális viselkedés az, hogy adandó alkalommal, ahogy kérdik, elmondod, van barátod, és nem, nem mutatod be nekik addig, ameddig nem vagy benne biztos, hogy érdemes. Ehhez képest hazudozol, ami a leglazább szülőben is gyanakvást ébresztene, hogy mégis mit akarsz annyira eltitkolni. Leállítani őket úgy tudod, ha őszinte vagy velük, megvéded a véleményedet, kiállsz magadért.
2014. dec. 19. 19:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/27 A kérdező kommentje:
De a stílust ha hallottad volna, akkor az barbárabbnak tűnt volna. Igen, de az is kérdés, h miért kell hazudoznom nekik? Mert olyan full megértőek, és mindent el lehet mondani nekik, vagy mert esetleg ha rögtön elmondom nekik akkor is ugyanez lett volna a reakció, hidd el tudom, ismerem őket annyira, és ezt szerettem volna elkerülni, mert már belefáradtam a folytonos veszekedésekbe. Mert volt már rá példa nem egy.
2014. dec. 19. 19:15
 13/27 anonim ***** válasza:
57%
Az, hogy elfogadják, hogy felnőtt vagy, egy folyamat. Nem fog egy csapásra menni. Előbb-utóbb rájönnek, hogy képes vagy önállóan irányítani az életed. Ez a függetlenedés általában tinikorban szokott kezdődni, lázadással, veszekedésekkel, nálatok kicsit elcsúszott, billentsd a helyére a dolgokat. Természetesen ne a tini-módszerrel (balhé), mert azon az életszakon már túl vagy. Nem fog károdra válni, ha megpróbálod úgy elfogadtatni a felnőtt léted, hogy közben megőrzöd velük a normális kapcsolatot.
2014. dec. 19. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/27 A kérdező kommentje:
Apám 52, és a szülei mindenkineél nagyobb hatással vannak rá. És ezt akarja csinálni velem is, amit vele csinálnak a szülei. A mai napig mindenről beszámol nekik, szerintem arról is h mikor megyünk wcre.
2014. dec. 19. 19:17
 15/27 anonim ***** válasza:
64%
Kérdező, én pontosan tudom, mi vezet odáig, hogy hazudj az életedről a szüleidnek. Van, aki párkapcsolatban él ilyen elnyomott szerepben, azon nem lehet javítani, inkább csak véget vetni neki. A te esetedben leginkább talpraesettség szükséges. Ha nem sikerül javítani a dolgokon, még mindig elköltözhetsz.. illetve nyilván az a könnyebb út, ha nem érdekel, hogy hosszú távon támogat-e a családod, vagy sem.
2014. dec. 19. 19:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/27 A kérdező kommentje:
Azt se mondhatnám h elcsúszott, mert 15 éves koromtól megy a balhé az ilyen dolgokon. Csak akkor van nyugalom amikor olyan periódusom van h itthon ülök.
2014. dec. 19. 19:20
 17/27 anonim ***** válasza:
47%
Ha ők ebben a szellemben nőttek fel, és úgy érzik, példaértékű életet élnek, akkor nehezen fogod meggyőzni őket arról, hogy egy másik úton is lehetsz ugyanolyan jó, mint ők. A te esetedben lehet tényleg csak a költözés segít, magabiztosabb hozzáállással egybekötve.
2014. dec. 19. 19:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/27 A kérdező kommentje:
Nem hiszem h változni fognak, nem egyszer beszéltem már velük erről. Az utóbbi időben amióta tart ez a balhé, úgy érzem lement az önbizalmam is, feszült vok, sírok, semmi sem sikerül, negatív vok, már a nézésüktől rosszul vok amikor épp indulnák, és ők: már megint mész? A barátommal is azóta folyton vitatkozok, és szerintem csak kivetítem rá ezt a feszültséget. Mert azt éreztetik velem h ettől rossz vok, v vmi rosszat csinálok, pedig tudom h nem.
2014. dec. 19. 19:35
 19/27 anonim ***** válasza:
100%
Erős benned a megfelelési kényszer, azért érzed így magad. Tudat alatt szükséged van arra, hogy a szüleid elégedettek legyenek veled, és így elkerülhesd a vitákat. Ne vedd ilyen komolyan a dolgokat. Ne vedd figyelembe a hangsúlyt vagy a neked nem tetsző beszólásokat. Peregjen le rólad, vagy mondd el róla a véleményed higgadtan. A párodon ne vezesd le a feszültséget.. Elmarod magadtól, és egyedül maradsz a szüleiddel, és ugyanez megismétlődik a következőnél. Közben egyre jobban megtörik a maradék önbizalmad is. Tölts a pároddal sok időt, érezzétek jól magatokat, ne hagyd, hogy elrontsák az örömödet. El fogják fogadni, hogy már nincsenek rád hatással. Elmondtad a párodnak, hogy mi a problémád? Szerintem te minden hibájuk ellenére szereted a szüleidet, azért alakult ki ez az egész kétfelé húzás. Meg fog oldódni idővel a helyzet szerintem, de ahhoz, hogy ők változzanak, neked kell először. A párod tud támogatni, ha őszinte vagy vele és bízol benne. Elmélyítheti a kapcsolatotokat a helyzet.
2014. dec. 19. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/27 A kérdező kommentje:
Nem mondtam el, mert így is kellemetlen volt, hogy ő másotól meghallotta h apu milyen, és szerintem egy kicsit meg is hátrált ez miatt. Tényleg úgy érzem egyébként mintha kétfelé húznák, mintha szétszakadnák, és nem tudok önmagam lenni, nem tudok olyan kiegyensúlyozott lenni mint amikor megismerkedtünk. Pedig az az igazi énem. És csak az ő hatásukra válok ilyen hisztissé. És félek h ez az oldalam nem tetszik neki, természetesen. Én csak azt szeretném h legyen nekik elég annyi h jó helyen vok, és pont, majd ha itt lesz az ideje, bemutatom, lehet h egy év múlva se lesz itt az ideje, ha magam élnék, nem is tudnák. Nem a 19. században élünk h rögtön haza kell vinni a fiút és házasság. Vannak olyan kapcsolatok, amik talán nem is tudnak annyira családivá válni rögtön, mert nem az a ritmusuk. Ha érted. És a durva, ha még meg tudnák a részleteket, megőrülnének. 40 éves, elvált, két gyerek. De megjegyzem ha nem ilyenek lennének a körülmények, akkor sem mondtam volna el, mert amíg nem érzem annyira komolynak a dolgot, nem fogok minden fiút hazavinni akivel két-három hónapig együtt vagyok. Majd aki kiállja az idő próbáját, azt igen. Miért kellene mindenkiről tudniuk?
2014. dec. 19. 19:58
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!