Ha már most nem foglalkoztat a gyerek akkor később sem fogom szeretni?

"De a gyereked, mihelyst megpillantod, az életed értelme lesz, és ez a genetika, enélkül talán már kihaltunk volna."

Ez egy nagyon veszélyes tévhit! Persze, termelődnek bizonyos hormonok, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy automatikusan megszereted, azt meg pláne nem, hogy az életed értelme lesz. (Hozzáteszem, az a gyereknek sem jó, ha ő az anyja életének értelme, iszonyat terhet ró rá.)

És ezért van az, hogy sok nő szaranyának érzi magát, mert nincs ez a rózsaszín köd a gyerek körül. Jó lenne, ha ez nem lenne tabu téma végre. Az anyáknak manapság marhára nehéz, otthon vannak, sokan egy idő után megzakkannak az értelmes felnőtt társaság hiányától, a kialvatlanságtól, a napi 24 órás munkától és felügyelettől (amiben általában az apuka nem nagyon segít). A legtöbb gyerek nem egyemberes munka. És nem is egyemberes felelősség. Szóval több segítség és kevesebb elvárás (értsd pl. "egy anyának muszáj minden körülmények között rajongani a gyerekéért") kellene. A gyerekteleneknek pedig kevesebb sürgetés és ajakbiggyesztés, ha kijelentik, hogy nem terveznek utódot.