Csak én gondolom úgy, hogy pszichológusra van szüksége?

Egyszerűen már nem tudok kihez fordulni, ezért úgy gondoltam leírom itt, hátha valaki tud segíteni.

Minden azzal kezdőzött, hogy körülbelül egy éve anya regisztrált a facebookra, amivel kezdetben semmi baj nem volt, régen iwiw-e is volt ki gondolta volna, hogy bármi gond lehet ebből...

Kezdetben nem történt semmi rendkívüli egészen addig amíg el nem kezdett olyan embereket bejelölgetni (vagy ők őt) akiket nem ismer és még csak a nyelvüket se beszéli! (Jobbjára a Közel-Keleten élő emberekről van szó) Mint már említettem se a nyelvükön, se angolul nem tud velük kommunikálni szóval elkezdett Google fordítózni nekik. A való életben is ismert ismerőseit egyszerűen kitörölte vagy letiltotta, nem maradtak neki mások csak ezek az ismeretlen ál ismerősök. Egyre jobban ráfüggött erre a dologra és már kb. fél éve ott tartunk, hogy minden idejét a facebookon tölti! Ezt úgy kell elképzelni, hogy a szobámban van a gép és volt olyan, hogy reggel arra keltem, hogy bekapcsolta, vagy éppen azért nem tudtam lefeküdni hajnali kettő magasságában mert még mindig a rohadt gép előtt ült! Ha nem a gépen van akkor a tabletjén vagy a telefonján nézi, olykor mindkettőn egyszerre még munka időben is! Nem egyszer próbáltam beszélni vele erről a dologról, mert egyrészről szánalmas, hogy egy 54 éves nő életében semmi más öröm ne legyen, másrészről szerintem rendkívül beteges, de nem tudtam rá hatni! Legutóbb letiltotta a facebook, mert internetről letöltött szex képeket küldözgetett ezen emberek közül kettőnek, de sajnos rájött, hogy újra be lehet regisztrálni és minden folytatódik onnét, ahonnan abbamaradt. A kapcsolatunk megromlott, teljesen elhidegültünk egymástól, már nem tudok anyaként tekinteni rá. A számítógépet lekódoltam, szerencsére itt már a saját szobámban nem tud zavarni. Most a fejébe vette, hogy jövőre Pakisztánba(!) fog menni, de, hogy kihez, azt már nem mondta, de azt igen, hogy lehet vissza se jön! Abba nem szóltam bele, hogy a saját pénzét mire költi, de sokkal értelmesebb dolgokra is el lehetne költeni ezt az összeget, tekintve, hogy nem élünk valami jól. Én még tanulok, egyedül nem tudom fenntartani magam, főleg, hogy a házon svájci frank alapú hitel van aminek a törlesztőrészlete havonta 40 ezer forint, szóval ha ő elmegy gyakorlatilag az utcára kerülnék és nem hiszem hogy különösképpen érdekelné bármi is a kis álomvilágán kívül!

Ezt én mindennek tudom nevezni, de normális viselkedésnek abszolút nem! Pszichológushoz magától úgy sem menne el, tehát maradok én egyedül, aki próbálhatna hatni rá, de már kifogytam az ötletekből. Bárkinek bármilyen ötlete van, hogy hogyan tudnám lebeszélni erről az őrült útról, illetve csökkenteni a facebokozási kényszerét szívesen meghallgatom!

Köszönöm, hogy végigolvastad!

Egy elkeseredett 18 éves fiú.