Csak én gondolom, hogy ezt már nem így kéne csinálni?

Édesanyámnak vannak olyan dolgai, amit egyszerűen nem tudok hova tenni. Mintha a külvilágnak azt akarná sugallni, hogy ő az Anya, ő mond meg mindent és nem számít, hány éves vagyok, akkor is a számba rág mindent. Vagy nem tudom, hogy fogalmazzam meg.

A mai eset a következő volt, amin összevesztünk: hajat mostam, kijöttem a fürdőszobából. Hallom, hogy beszélget valakivel a bejáratnál. Amint kinyitom a fürdőajtót bekiabál, hogy: "ne gyere ki meztelenül, vannak itt."

Sose jövök ki meztelenül a fürdőből, most is volt rajtam köntös. Ezek után odamentem a hűtőhöz, ami közel van az ajtóhoz és anyám rám néz, miközben még mindig beszélget azokkal, akik becsöngettek: nagyon csúnya az arcod, csinálj már vele valamit. (kiütött valami a napokban, na de ennyire nem vészes)

Miután leléptek a hittérítők (mert azok csöngettek), odamentem anyámhoz, hogy legközelebb, ha idegen, ha ismerős, akkor is max annyit mondjon, nincs egyedül/jöttek, és ne tegyen már ilyen megjegyzést, hogy de csúnya az arcod. Erre elkezdett velem kiabálni, hogy mit lovagolok ezen a témán, már nem tud mit csinálni, ez van.

Én reagálom túl? 20/L