Gonoszság lenne ez részemről?

Kérdező, itt arról van szó, hogy

ÉRZELMILEG NEM TUDSZ LEVÁLNI,

de aggódsz, h ők sem, rólad.

A kérdésed erről szól, csak nem igazán mersz szembenézni evvel. Ezt kellene körüljárnod.

Egyébként simán elutazhatsz, elköltözhetsz. Attól még konktaktálhatsz távból a gyerekeiddel.

Javaslok ilyen esetre egy fokozatos megoldást:

1. Egyre többet beszélni velük arról, h döntöttél, tervezel elköltözni messzire.

2. Előre szólsz nekik arról, hogy a fokozatos megszokás érdekében először csak a közelbe költözöl egy hónapra, albiba, hogy megtudjátok, érzelmileg és más tekintetben (pl mennyire önellátóak ők) mennyire bírjátok ki egymás nélkül. (Esetleg telefonos segítség lehetsz számukra, alkalmasint, mint a Vágó műsorban. ;) ) Hangsúlyozd ki előttük, h e döntésed érzelmileg mindannyiótok számára egy próbatétel is egyben, szóval neked is nehéz, de a megérzésed szerint szükséges van megtapasztalnod azt a bizonyos mediterrán országot, mégpedig önállóan, külön háztartásban.

3. az egy hónapnyi közeli albi után megtudjátok, érzelmileg hányadán álltok, és vagy folytatod a közeli albérletben élést, amíg meg nem szokjátok MINDANNYIAN (te is) az elválást, vagy akár egy hónap múltán máris messze költözhetsz.