Párom 12 órában dolgozik munkahelyén.5kor kel,6ra megy melózni este 6ig. Negyed 7körül van itthon. Szerintetek mennyi lenne részemről az elvárható együtt eltöltött minőségi idő? Bővebben lent.

Szerintem napközben te eltudod végezni a házimunkát, és mivel 12 órát dolgozik a főzést és a bevásárlást is megoldhatod. Viszont kétlem hogy heti 5 napot dolgozna 12 órában, mert amennyire én tudom az ilyen tilos (heti 40 órának kell meglennie). Azokon a napokon mikor nem dolgozik mehet felesben, illetve szerintem amikor hazaér a móka részét megkaphatná a gyerekkel (pl. fürdetés, játék) hogy élvezetét lelje az apaságban, és ne nyűgnek tartsa. Amikor mind a ketten otthon vagytok, pl. hétvégén vagy szabad napokon, akkor viszont felváltva mehetnek a felkelések, pelenkacsere stb.

Ha te mozdulnál ki barátnőkkel és ő ráér, akkor vigyázzon a gyerekre, hiszen az övé is, ha pedig ő menne el a haverokkal akkor te tedd meg ugyanezt. Ha közös együttlétre vágytok, akkor nagymamát kérném egy kis unokázásra, míg ti elmentek étterembe, vagy szórakozni habitustól függően.

Ugyanilyen volt nálunk is a helyzet.

Én annyit vártam el, hogy a gyerekkel foglalkozzon és ne csináljon plusz munkát nekem (ne jöjjön be koszos cipővel, ruhát a szennyestartóba tegye, ha eszik akkor pakoljon el maga után stb).

A gyerekkel foglalkozás minden korban más ugye. 9 hónaposan már elég sok mindent lehet velük játszani. Közben ha kell pelenkacsere, etetés, fürdés. Nem úgy, hogy én közben köddé válok, hanem együtt.

Hétvégén pedig együtt csináltuk a dolgokat.

Segíteni semennyit. 9 hónapos gyerek mellett el kell tudnod végezni az otthoni munkát. Sőt, még arra is kell időnek jutni, hogy magaddal törődj.

A párodtól csak a nehéz munkákat várhatod el, de mást nem. A gyerekkel pedig fürdésig-vacsoráig játsszatok együtt.

Nálunk ugyanez a helyzet, csak éppen az utazás miatt van ennyit távol.

Amig egy gyerek volt, simán megoldottam mindent. EGyálalán nem vártam el, hogy segítsen, hiszen mire hazaért, mindennel megvoltam, hétvégére előre dolgoztam, sőt még magamra is volt idő. Csak annyi volt a "dolga", hogy játszon a gyerekkel.

Aztán megszületett a kistesó. Ő rossz alvó, többször kel éjszaka, pedig már 13 hónapos. Azóta se éjjelem- se nappalom, állandóan lótok futok,soha nem hozom be magam. Kénytelenek voltunk átszervezni a feladatokat. Pl. nagybevásárlást már ő intézi, és az összes posta/bank/autó ügyet szintén. Esténként vagy ő fürdeti a gyerkőcöket, ami alatt próbálom behozni az elmaradásomat, vagy esetleg -de ez nagyon ritkán van - ő is csinál valamit. Őszintén szólva, én kérem, hogy a gyerekekkel legyen inkább, mert ébren találkoznak 2-3 órát, akkor ne mosogasson már addig, hanem töltse velük az időt, hiszen a kisgyermekkor nagyon hamar elszalad.

Hétvégén szombat délelőtt mindig van neki valami plusz munka, így én délig valahogy rendet rakok, és nemrég kezdtük bevezetni, hogy kifőzdébe járunk, legalább a hétvége legyen pihenés. A két napból egy, majdnem mindig valami gyerekprogram.

A hétköznapokban, pedig millió praktikát vetettem be, hogy gyorsabban haladjanak a dolgok. (2 naponta főzök, vasalás nuku, uzsi lent séta alatt, jó minőségű háztartási gépek, amik gyorsítják a munkát). Ha lenne helyünk mosogatógépre az is lenne, mert nagy hasznát venném.

Férjem ugyanúgy kimerült mint én, de szerintem a lehetőségekhez képest, azért "eleget" segít.

Kettesbe kb. negyed évente - vagy inkább ritkábban - jutunk el akárhova is. Nem tudom, hogy normális-e ahogy csináljuk, de én az erőm végét járom.. Pedig imádom a gyerekeket, az tartja bennem a lelket, hogy mekkora szerencse, hogy két ilyen gyönyörű, egészséges kisfiam van. :-)