Párom 12 órában dolgozik munkahelyén.5kor kel,6ra megy melózni este 6ig. Negyed 7körül van itthon. Szerintetek mennyi lenne részemről az elvárható együtt eltöltött minőségi idő? Bővebben lent.

"ja,és kedves utolsó.. semmi dolgom nincs.. csak ellátni a gyereket meg takarítani a lakást.. ha neked ez semmi.. gyere próbáld ki.. milyen az amikor egy 9 hós gyereknek jön a foga,front van és nyűgös egész nap,semmi sem jó neki,csak ordít,mellé a párod baszogat hogy nincs ez se meg az se kész.. neked meg szétmegy a fejed már...

Tessék.."

Köszi, az én gyerekem már túl van rajta :)

6-kor kelt, evett, odatettem a főznivalót, kicsit összepakoltam a konyhában, aztán 9-10 körül is evett, utána gyors mosogatás, TV nézés, játék, stb ebédig, ebéd, utána letettem aludni, beraktam egy adag mosást, én is lefeküdtem aludni/játszottam a gépen/TV-t néztem, stb, gyerek felkelt, kiteregettem, kapott uzsonnát, utána ha volt dolgunk, elmentünk (bevásárlás, ügyintézés, stb), aztán haza, kitálalom a vacsit, gyerek eszik, estig pihi, láblógatás, fürdés, alvás előtti tápi, alvás, aztán én is fürödtem, aludtam.

Egy nap MAXIMUM 2 órát töltöttem takarítással, 1-et főzéssel, a gyerekkel annyit, amikor nem aludt.

Persze, monoton, meg uncsi, meg szar, de azért nem egy tragédia....

Ha már rajtad ez nem is segít, de az olvasóknak tanulság, hogy az élet berendezése előtt érdemes alaposan átgondolni, mi mivel jár.

Én egy srácot ismerek, aki 30 éven át ezt csinálta, és most nyugdíjasként is még vidáman él, a családi élete nem hullott szét, stb. De az közben kiderült róla, hogy benne két bivaly ereje lakik. Átlagember ebbe belepusztul. Az, hogy a hétvégén babázzon, az irreális elvárás lesz egy elég rövid idő után, egyszerűen nagyon fogja szeretni családját, CSAK másra nem fog vágyni, mint hogy hagyja az egész világ békén regenerálódni. Ha nem kap meg szó szerint minden támogatást, akkor egyre nagyobb lesz a esély arra, hogy a sok kávétól kilyukad a bélése, vagy belenyúl a forgó gépbe a munkahelyén, vagy kivasal egy járókelőt, aki eléje lép a zebrán. Ezeket kár kockáztatni.

Mondjuk megoldást nem tudok, a mai szenya világban, ahol a pénzkötegeket lobogtató munkaadók nem tolonganak az utcasarkon.

Írásom pillanatában a két utolsó hozzászólást említve egyrészt csak kibukott, hogy sajnos már nem is felhőtlen a béke (a párod baszogat), ami kissé más megvilágításba helyezi a dolgokat, másrészt, bocsánat a #14-től, de egy egész nap ordító gyermeket összehasonlítani azzal, aki déltől négyig vidáman alszik... Vajon egy alma hány gőzmozdony? :)