Gonoszság lenne ez részemről?

Ebből gondoltuk, hogy nagyon kiszolgálod őket: "Belefáradtam,hogy másból sem áll a napom,mosni,főzni,takarítani,mosogatni utánuk és hagy ne soroljam,"

Persze, hogy belefáradtál, az élet rendje, hogy önállósodjanak.

Kedves Kérdező a gyerek olyan lesz, amilyennek nevelik.

Te gondolom egész életükben, mindent a fenekük alá toltál, kiszolgáltad őket, azért kell neked most is utánuk mosogatni, pakolni, stb. mert eszükbe se jut, hogy ők is megtehetnék...az egy dolog, hogy minden szülő megteszi de egyesek maguk mellé állítják a kölyköt és megtanítják neki! Ez úgy nem megy, hogy húszon akárhány évig mindent te csinálsz aztán elvárod, hogy na innentől kezdve majd ti jöttök gyerekek. Nem szokták meg, nincs nekik megtanítva ezek után, mit vársz?

Hogy természetes legyen nekik és belássák?

Engem már kisgyerek koromban odaállított az anyukám maga mellé és én is csináltam, amit meg tudtam csinálni. Egy idő után természetes volt és nem kellett rágni semmiért a fülemet. Én utánam nem mosogat, takarít az anyám mert nekem természetes, hogy én csinálom.

Szépen el lettek kényeztetve a gyerekeid de most már csak egyet tehetsz: a sarkadra állsz és megmondod nekik, hogy felnőttek és gondoskodjanak magukról mert te már belefáradtál ők meg ne legyenek ilyen életképtelenek. Egyébként is szégyen, hogy ilyen korban nem képesek magukról gondoskodni.

Afelől meg ne edd magad azon, hogy jaj mi lesz velük. Mi lenne? Semmi! Max. összemossák a ruháikat, rendelnek valami gyors kaját, csinálnak zacskósat aztán egyszer csak maguktól is rájönnek a dolgokra és apránként megtanítod őket ha hajlandóak figyelni rád.

Ne izgulj nem halnak éhen és nem fognak pucéron járni.

Csak engedd el őket és fedezzék fel a világot maguknak.

7 vagyok. Akkor csak nehezen viseled, hogy már felnőttek a gyerekeid, és nem mered őket elengedni. Eddig ők is támaszt nyújtottak neked, ahogy te is nekik, most viszont lehet te is elveszted ezt a támaszt. Ők meg lesznek nélküled, ezen ne aggódj.

Nem inkább attól félsz hogy neked lesz nehezebb nélkülük? :)

Emlékszem 23 évesek voltunk, amikor barátnőm szülei elhúztak a világ másik felére új életet kezdeni. A lánynak és húgának otthagytak mindent. A barátnőm teljesen becsavarodott, nagyon magányos volt, elkezdett inni. Két év múlva hazajöttek a szülei, hogy talpra álítsák.

Kurta nehezen élte meg a két az "elvileg" felnőtt gyerek, hogy hirtelen elvesztették a szüleiket.

Azóta eltelt 13 év, a csaj azóta magányos és rehabos intézetben dolgozik segítőként.

Azt fontos lenne tudni, hogy a 20 éves tanul-e még?

Mert pl ha a 28 éves mondjuk 24 éves koráig egyetemista volt, akkor szemétség a 20 évessel szemben, hogy őt nem támogatod majd, a tesója meg kijárhatta a sulit és még 4 évig félre is rakhatta a fizetését mert otthon élt.

Azért elég nagy különbség lenne a gyerekek életben elindítása közt így.