A kamasz fiamnak családalapítási tervei vannak! Be vagyok pánikolva! Mit tennétek?

Többen már írták, leírom én is: nem az a megdöbbentő, hogy a 17 éves srác bele van bolondulva a csajba és a továbbtanulását feláldozná miatta.

Az a döbbenetes, hogy egy anya a 16 éves középiskolás lánya mellé odaköltöztetné a fiút.

Kérdező írta, hogy szép nagy házban laknak. Nagyon erős tapasztalatom, hogy a szép nagy ház, a márkás kocsi, a jólét külsődleges jelei SEMMIT nem mondanak a tényleges anyagi helyzetről és a várható jövőről.

Van, aki hitelből villog ezekkel.

Van, aki örökségből, amit lehet jól forgatni és lehet felélni is. Mivel nem tudja a kérdező, mit dolgoznak és kb. mennyiért, fogalma sincs, nem egy élősködő család-e, akik fölcsináltatják a lányukat, hogy egy életen át gürizzen a fiú a gyerekének - és mellesleg eltartsa az egész pereputtyot.

# 38 vagyok,

Nem oda sorolom magunkat, de vannak olyan dolgok, amikben nem tudnék máshogy dönteni, és igen, ha az az ára akkor akár szakítanék is, mert tönkretenné a kapcsolatot.Vannak olyan alapvető dolgok, amin az együtt küzdés sem változtat. Ha nem lenne akkor akár bármelyik férfival/nővel kezdhetnénk életet, mert úgyis összehoz a közös küzdelem.

Ez a két kifutásos dolog szerintem igaz is meg nem is,a te esetedből is nagyon sok kapcsolat ment tönkre, szóval ezek sok dologtól függenek, nem feltétlen attól a hittől hogy tudom hogy mi együtt leszünk, ha teszünk érte(és tényleg teszel is).

Szerintem egyébként ebben a kérdésben nincs jó vagy rossz "megoldás". Nagyon egyénfüggő, tényleg kell hogy egy olyan párt találj aki úgy gondolja mint te, akármelyik "megoldást" is választod, és akkor szerintem nagy gond nem lehet.

Kedves #42, " Ha nem lenne akkor akár bármelyik férfival/nővel kezdhetnénk életet, mert úgyis összehoz a közös küzdelem." - lehet, hogy most nagyon ki foglak ábrándítani, de játssz el azzal a gondolattal, hogy kiteszel egy némileg hasonló korú férfit és egy nőt egy lakatlan szigeten, mondjuk 1 hónapra, kínosan vigyázva rá, hogy ne olyanokat, akik a társkereső tesztek szerint is illenek egymáshoz... én 50%+-ra adom, hogy egy párként jönnek haza... (persze nyilván nem 100%-ra azért:))... Na, ugyanennek a két embernek egymástól külön élve és időnként összefutva 1% alá teszem a közös esélyét. Szóval persze, a közös küzdelem nem egy csodaszer, meg persze azt is lehet túlzásba vinni, amikor önmaga ellentétébe csap át, de nagyjából a legtutibb valóban létező "szerelmi bájital"...

Abban meg persze igazad van, hogy az illetők személyisége is nagyban számít, vagy hogy pl. ebben a történetben van még egy jelentős faktor, hogy az illetőknek milyen a kapcsolatuk a szüleikkel...

Nem tudom megállni, hogy ne írjam le én is véleményemet ezzel kapcsolatban.

Amiben teljesen biztos vagyok, és egyetértek az előttem szólókkal, hogy nem fog a sírig tartani ez a kapcsolat, és a fiad is rájön, hogy tévedett, mikor nem tanult tovább.

A kérdés csak az, hogy mikor erre rájön, lesz-e még visszaút, vagy ott áll húszévesen két gyerekkel meg egy tanulatlan eltartott anyukával a nyakán. Félre ne értsetek, nem nézem le az anyukákat, (én is itthon vagyok), de 30 évesen, némi végzettséggel, munkatapasztalattal és ambícióval megáldva, és remélem nem a nulláról indulok majd, ha lejár a gyes.

Visszatérve a kérdésre. A fiad most abban a korban van, amikor még azt hiszi, hogy ez a lány lesz élete szerelme, összeköltöznek, dolgozik, családot alapítanak és élnek boldogan míg meg nem halnak. Ez mondhatni még normális gondolkodás az ő korában, 17 évesen még nem sok pofont kapott az élettől.

De azt hiszem nem ekkorával kellene kezdeni.

Amit nekem nagyon fura, az a lány szüleinek a hozzáállása. Úgy odaköltöztetnének valakit a 16!!! éves lányuk mellé, hogy azt sem tudják "ki fia borja", azért elég húzós. Egy felelősségteljes szülőnek alap dolog lenne, hogy megismerje a lánya barátjának családját, ha már ennyire komolyan gondolják a dolgot.

Egyébként mióta járnak???

Ne hagyd, hogy a fiad elcsessze az életét, egy esetlegesen becsúszott gyerekkel, meg túl korai nősüléssel...stb. (ahogy az elején írtad, ennek azért megvan a veszélye) De ha nyíltan közbeavatkozol, sajnos csak te jöhetsz ki rosszul a helyzetből.

Tanácsom: Nyiss a család felé, próbáld meg megismerni/kiismerni őket. Hívd meg a családot hozzátok, majd beszéld meg velük, hogy te is szívesen mennél hozzájuk látogatóba, szeretnéd látni, hová akar költözni a fiad. (szerintem ez teljesen jogos elvárás).

Érdeklődj finoman a terveikről, hol tanul tovább a lányuk, támogatják-e ebben, a lánynak mi a célja az életben....stb. Pár alkalom alatt azért remélhetőleg kiderül, milyen szellemben nevelték a szülők a lányt, úgy értem vinni akarja valamire az életben, vagy úgy gondolja, hogy ha gyorsan lebabázik, és fog egy férjet magának, akkor el van rendezve az élete. (sajnos még ma is van aki így gondolkodik.)Az a szörnyű, ha mondjuk a család is így gondolja.

Ha értelmes, rendes családról van szó, akkor szerintem lehet nekik pedzegetni, hogy a fiadnak tervei voltak, és te szeretnéd, ha az eredeti tervek szerint megalapozná a jövőjét, a családalapítással meg ráérnek még pár évig.

Ha nem rendes család, hanem a kihasználós fajta, akkor elég kellemetlen helyzet. Nehéz lesz a fiadat észhez téríteni.

Drukkolok, hogy minden rendben legyen. Nehéz lehet így tétlenül ülni, de pillanatnyilag csak annyit tehetsz, hogy puhatolózol, és igyekszel minél jobban megismerni a másik családot. Kitartás!!