Mit tennél, ha a 16 éves fiadat hajnali kettőig engedted volna el, és reggel 7-kor ér haza részegen?

Velem volt ilyen, csak eppenseggel en voltam a "gyerek". En is 16 voltam. Reggel hatra ertem haza (este 11 helyett). En kis naiv azt gondoltam, hogy ugyis alszanak meg, nem veszik eszre, hogy nem mentem haza idore.

Raadasul lemerult a telefonom, anyum meg felhivni sem tudott. Annyi volt nalam (talan) enyhebb korulmeny, hogy jozan voltam. Amikor beleptem az ajton, akkora pofon fogadott visszakezbol, hogy azt hittem, leszakad a fejem. :) Anyum szerint eletemben akkor eloszor akadt el a szavam.:D Egy honapig nem mehettem sehova, es termeszetesen olyan buntudatot keltettek bennem anyumek, hogy egy napot vegigbogtem.

Mára ez mar egy a kamaszkori sztorijaim kozul, anyum reflexei pedig a csaladon belul hiresse valtak. :D

Igaza volt, es harag nem volt bennem soha emiatt.

Bocs az ekezetek miatt.

26-os vagyok.

Én viszont elég leegyszerűsítettnek látom a ti gondolkodásmódotokat a gyereknevelést illetően, amelyben szerintetek kétféle szülő van: a jófej-tökéletes-liberális, meg a beteglelkű-szadista-gyermeknyomorító. Ha hiszitek, ha nem, nem én élek álomvilágban, ugyanis én nem elvekről beszélek, hanem az elmúlt huszonixév TAPASZTALATÁRÓL! Nekem pl. szigorú, de „jófej” szüleim voltak/vannak. (Ezt a szakirodalom úgy hívja, hogy meleg-korlátozó). Soha nem voltam részeg, soha nem drogoztam, nem tiniként vesztettem el a szüzességem, és soha nem éreztem szükségét, hogy hazudjak nekik, annak ellenére, hogy az anyám minden erénye mellett egy hihetetlen kemény nő. A barátnőm szülei az általatok olyan nagyra tartott liberális nevelési elveket vallották, valahol félúton a meleg-engedékeny és a rideg-engedékeny nevelési stílus között. Belőle konkrétan az a hazudozó drogos lotyó lett, akit korábban valamelyik hozzászóló a szigorú szülő elkerülhetetlen eredményeként aposztrofált. És itt van a rohadt nagy ellentét a hangzatos elméletek meg a valóság között: nagyon ritka az a fiatal, akinek ha nem állítanak egyértelmű korlátokat, akkor sem csinál orbitális baromságot.

És amit egyikőtök sem vesz figyelembe: nem a szigor megléte vagy hiánya az, ami a gyerek érzelmeit és viselkedést befolyásolja a szülei irányában, hanem elsősorban a szigor vagy engedékenység mögött meghúzódó érzelmi töltet. Ha önazonos és szeretetteli szülő vagy, és a gyereked baromságot csinált, akkor kimondatlanul is elvárja, hogy kapjon érte egy mentális nyaklevest, mert ez is egy jelzés a gyerek felé, hogy törődsz vele, és érdekel a sorsa. És amikor egy gyerek a megbeszéltek ellenére reggel hétkor részegen jön haza, az is egy jelzés, mégpedig hogy konkrétan lesz..rja az elvárásaidat. És ez az az eset, amikor szerintem már túl vagyunk azon, hogy „na akkor most üljünk le beszélgetni kicsit…”

32-es vagyok.

Most olvastam el az előző hozzászólásokat, és némelyik választ igen érdekesnek találtam.

Szerintem, aki ilyen helyzetben semmiféle szankciót nem szab ki a gyermekére, annak fontosabb, hogy ő legyen a "jófej szülő", mint az, hogy a gyereke a helyes úton járjon.

Szerintem ebben a korban természetes, hogy a tinédzser feszegeti a határokat. Én tisztán emlékszem rá, hogy én akkoriban úgy éreztem, nem értenek meg, stb. Mindezek ellenére szerettem a szüleimet. Ez a mai napig így van.

Feszegettem a határaimat, és bizony, ha engem nem fognak vissza akkoriban elég erőteljesen, nem az az ember lennék, aki ma vagyok.

Én bizony kaptam pofont még 17 évesen is (apumtól soha, anyum volt a cséplőgép:)), de egyet sem tudnék felidézni, amit így visszagondolva ne találnék jogosnak. Persze hozzátenném, hogy én az a fajta tinédzser voltam, akivel iszonyat nehéz volt bánni, a flegmázás világbajnoka lehettem volna akkoriban, az összesen kapott kb. 5 nyakleves szinte mindegyike azért következett be, mert nem bírtam befogni a számat.:) A mai napig ilyen vagyok egyébként, bár sokat finomultam.

Az öcsém, aki nemrég ment át ezen a korszakon, teljesen más személyiség, egyetlen nyaklevest kapott apukámtól 15 évesen, miután másfél órán át ment a szájkarate közöttük.:) De ő valahogy soha nem feszegette a határokat, nyugodt a természete ma is, ha éjfélig engedték el, 23:55-kor otthon volt. Nála nem volt szükség nagy fegyelmezésre. Pedig ugyanolyan nevelést kaptunk. Egyszerűen más a temperamentumunk, a személyiségünk.

A fontos szerintem, hogy felmérjük, hogy miként tudunk hatni a gyermekünkre. Ha viszont a kérdésben is felmerülő típusú tinédzserről van szó, ott nem a szép beszéd, meg "a másnaposság elég büntetés neki" stílusú "nevelés" a célravezető szerintem. Azt sem mondom, hogy verjük agyon, vagy hogy egyáltalán üssük meg. Viszont ha ebben az esetben nem teszünk semmit, az következetlenség.

Megszabtuk, hogy kettőre érjen haza. Nem tette. Ha erre nem lépünk, akkor innentől kezdve akár be is fejezhetjük a szabályok hozatalát, mivel az átlépésüknek nincs következménye. Azt pedig már nem szabálynak nevezzük. Az pedig nagy hiba szerintem, ha egy 16 évesnek nem kell szabályokat betartania.

35-ös:

Az érvelésed jó, csakhogy pont azt támasztod alá a válaszoddal, amit írtam.

Rád nem lehetett hatni a pofonnal, oké. Nem tudom, milyen okból kaptad, bár igazából nem is lényeges.

Rám lehetett hatni, mert mint a válaszomból kiderült, normál beszélgetés nálam nem használt. Ha nyakon vágtak, akkor viszont le volt zárva a téma.:)

"Én konkrétan kiröhögtem akármelyik szülőmet, ha megütött 16 évesen."

Írtam, hogy fel kell mérni, mivel hathatunk a gyerekünkre, mivel a 16 évesek sem egyformák. Az, hogy téged annak ellenére felpofoztak, hogy nem volt rád hatással, annak bizonyítéka, hogy abban a pillanatban a szüleid nem megfelelő nevelési módszert választottak.

Olyan viszont nincs, hogy egy 16 évest nem kell fegyelmezni. Téged szóban kellett korlátozni, rendben van, nálad ez használt.

A "normális 16" évest viszont légyszíves írd körül, mert nem tudom, mit takar ez konkrétan.

Azt viszont észrevettem, hogy a büntetésre mint azonnali megoldásra gondoltok. A büntetésnek az a célja, hogy a szerintünk nem helyes értékrendet tükröző dolgok művelése negatívumként maradjon meg benne. Ha nem teszünk meg semmit, ez a negatív érzés nem párosul a """bűnével""", így nem fogja olyan súlyos dolognak felfogni mint kellene.

A cél, hogy helyes értékrendet neveljünk a gyerekünkbe, ezt pedig pont ebben az időszakban kell megtenni szerintem, mivel sok, a felnőtt életben fontos dologgal ilyenkor találkozik először.

Kevés 16 éves van, akit, ha megbüntetsz valamiért, belátja a bűneit és szentté válik. Az ilyen korlátozások eredménye nem két nap múlva jelenik meg, hanem évekkel később, az élethez való hozzáállásában tükröződik majd.

Egyébként, ha elolvasod az előző kommentem, rájöhetsz, hogy nem egyértelműen a testi fenyítést szorgalmazom, hanem a gyerek személyiségének megfelelő nevelést. Te csak ráharaptál a pofon szóra, de a hozzászólásom érdemi része nem arról szólt.

Keves #33 " Soha nem voltam részeg, soha nem drogoztam, nem tiniként vesztettem el a szüzességem," - OK, és mi van akkor, ha a szülőnek nem az a célja, hogy ilyen gyereke legyen, mert mondjuk nem gondolja azt, hogy ez jó, nem a "rendpárti, értékelvű, konzervatív" dolgokban hisz? Én pl. baromira nem szerettem volna ilyen életet magamnak, ilyen párt se magamnak, ezért azt sem gondoltam soha, hogy az lenne a jó, ha a saját gyerekemre egy ilyen életstílust kényszerítek rá - pláne annak tükrében, hogy velem anno azért megpróbálták valamennyire... de bocsi, én azért jobban díjazom, ha a lányom 17 évesen a nőgyógyászra kér pénzt fogamzásgátlót íratni, mint ha a "szüzen az érettségiig " diákklub tagdíjára... (bár utóbbiba se szólnék bele, de elmorzsolnék titokban egy-két könnycseppet...:)))) szerintem a kamasz igenis legyen lázadó, ne konformista... ebben az életkorban ez a dolga.

És nyilván nem fogok, nem is akartam rákényszeríteni a gyerekemre olyan "normákat", amelyekben magam sem hiszek, sose hittem, egy percig se. Gondolj bele, hogy hangzott volna már az igazmondás, az "én, aki anno 17 évesen - anno 1981:) - olyan részegen estem be a lakásba, hogy elaludtam az előszoba kövén - és ebből semmi károm se lett az életben, alkesz sem lettem, le se züllöttem - most jól előveszlek téged, mert megtettél feleennyit..." - naaaaa.... azért legyen már gerinc az emberben, akkor is, ha közben telt-múlt az idő, és maga is szülő lett... nem kell átesni az asztal anno gyűlölt túloldalára okvetlen... szóval ez nálam pl. gerinc kérdése volt mindig is, nyilván nem veszem elő a gyereket valami halál komolyan olyanért, amit anno magam is megtettem, és ma sem tartom hatalmas hibának, meg el sem rontotta az életemet...

Szóval nem, a "liberális" szülőt nem az különbözteti meg a "konzervatív" szülőtől, hogy mindenáron jófejkedni akar, hanem hogy maga sem hisz ezekben a "normákban"...

Kedves 38-39! Te nagyon nagy tévedésben vagy, ha azt gondolod, hogy kizárólag a lelkibeteg, konformista lányok azok, akik nem kefélnek középiskolás korukban, és nem isszák magukat okádósra a bulikon. Mielőtt ilyen tanulságos következtetéseket vonnál le, olvasgass már egy kis pszichológiát, különös tekintettel a gyermeklélektanra. Szintén javaslom az 50 pszichológiai tévhit című munkát, melynek egyik pontja épp azt a meggyökeresedett tévhitet igyekszik eloszlatni, miszerint az egészséges lelkületű kamasz lázad.

Egyébként meg minden szülő szíve joga úgy b..szni el a gyereke életét, ahogy jónak látja.

Ha a te értékrendedben az a tuti, a jófejség és a boldogság tetőfoka, hogy a kamasz lányod minél többet igyon és minél több pasival henteregjen, lelked rajta, én ettől nem fogok álmatlanul hánykolódni.

Az meg, hogy én jobban éreztem magam a sporttól mint a piától, és hogy nem volt igényem lefeküdni valamelyik tenyeres-talpas nagypofájúval a gimiben, hanem megvártam az ehhez megfelelő partnert, sokkal inkább tartom a szüleim érdemének, mint a nevelésük hibájának.

És nagyon tévedsz, ha azt gondolod, az ilyen szülő célja az, hogy konformista gyereket neveljen. Szerintem tök nyilvánvaló, hogy minden szülő azt az értékrendet igyekszik átadni, amiben hisz. Ki ebben, ki abban.

És ha te megdicséred a gyerekedet, mert részegen esett haza a megbeszélt időpont után órákkal: a te dolgod. De ezért én hadd ne veregesselek vállon.