Mit tennétek ha a lányotok így tönkretette volna az életét?

A lányod elkövetett egy nagy hibát, de szerencsére még mindig van mód helyrehozni a dolgokat. Természetesen ha egyszer valami eltört, annak mindig nyoma marad, de úgy kell döntenetek, ahogyan a legjobb mindenkinek. A lányod pedig majd tanul a hibájából, mint ahogy mindenki más az ő korában, bár szerencsére a legtöbben ennél sokkal olcsóbb leckékkel megússzák a tinikort.

A legjobb megoldás természetesen az, ha nem hallgatsz azokra, akik már a 3 hetes életképtelen magzatot is legszívesebben kitépnék a lányodból és vinnék babaruhába öltöztetni és babusgatni, mert az már gyerek, és több joga van az élethez a lányodnál.. Ha a lányod nem akar gyereket, a fiú szintén, nincs önálló egzisztenciájuk és nincs egyáltalán motivációjuk az egész életüket egy nem kívánt gyerek köré szervezni, akkor el kell vetetni. Hosszú még az élet, lehet gyereke olyan embertől, akitől érdemes, akkor, amikor már megvalósította azokat a célokat, amikért még csak most kezd küzdeni.

Kérdező (#40) az abortusz senkinek sem sétagalopp, az egy műtéti beavatkozás, ha jobbról nézzük, ha balról. Ettől még egy ép lelkű nő túl tud rajta lépni, ha amellett dönt, és az a saját döntése tényleg, nem rákényszerítették. Le kellene már kattanni erről az "el van rontva az élete" zöldségről, sokkal drámaibb dolgok is történtek emberek millióival, háború, erőszak, bebörtönzés, kínzás, mindenféle - de ettől a zömük még képes ezt feldolgozni, és lezárni, normális életet élni. (ha a lányod nem képes rá, nem tud egy trauma után felállni és tovább lépni, akkor gratulálhatsz magadnak, mert az bizony csak és kizárólag a te nevelésed eredménye, szóval akkor te rontottad el az életét azzal, ahogy nevelted - és nem más, nem is ő maga)

Van út, van normális emberi élet, akárhogy is dönt, akár a szülés után, akár az abortusz után. Lehet, kicsit nehezebb, lehet, kicsit rögösebb, de VAN.

OK? Tehát NINCS elrontva a lányod élete, főleg, ha befejezed az elrontását te magad is.

1. A szex a felnőtt, magukért és a másikért felelősséget vállalni tudó emberek sportja.

2. Neked nincs kötelességes az unokával szemben, a lányoddal szemben is csak annak 18 éves koráig.

3. Az élet néha lekever egy-két pofont, hogy tudjuk, hol a helyünk. A lányod most kapott egyet, de legalább egy életre megtanulja, hol a helye. Nem kell túldrámázni.

Kérdező (#44), tudod, az, hogy az ember valamiről hogy érez, az az ő magánügye. Ettől még nem kell a kisebb bajból nagyobbat, egy bajból két bajt csinálnia.

Hogy a szülő ebben a sztoriban hogy érez, az HUSZADRANGÚ, a lányának van a problémája, neki kellene segíteni, nem önmagát sajnáltatni, meg a problémát növelni...

Egyszerűen úgy csinálsz, mint ha te lennél ennek az egésznek a főhőse, mártírja, károsultja, elszenvedő alanya... az ég áldjon, szorítsd már kicsit a háttérbe magad, a lányodnak kell döntéseket hoznia a saját életéről, abban kellene támogatnod. (bár ezek után lehet, jobban jár, ha csak simán békén hagyod)

Tudod, ezt a sztorit (majdnem) én is átéltem, még nem a szülő szerepben, hanem előbb, a fiú szerepében:) Igen, a párom 17,5 éves volt, és terhes lett... ez persze nem ma volt, és képzeld, anyósék mégis képesek voltak visszafogni magukat, egyetlen negatív szót(!) sem hallottam a részükről, a véleményük elmondásán túl beleszólni sem akartak a mi döntésünkbe, képesek voltak normális támogató emberi, szülői viselkedésre. Na, miccósz, mik vannak?

(ja és nem ment tönkre senki élete se)

Kérdező (#48), a saját bizonyítványod te írod itt, nem én:)

" Tudod annyiban a család baja hogy azt a gyereket fel is kell nevelni." - kihagytad azt a lépést, hogy a lányodnak meg kell hozni a SAJÁT döntését az ügyről, és akkor elválik, hogy a család miben segítHET - ha tud, meg akar.