Semmi nem jon ossze az eletben, erre a csaladom se hagy nyugton, folyton szekalnak, mit tegyek?

Magyarul egy nagy kalap sz.ar az eletem. Elkezdtem egy egyetemet, de nem birtam, otthagytam, elkezdtem egy masikat, tudtam, hogy nem lesz konnyu, de mindent megtettem azert, hogy menjen, de nem ment, a vizsgaim fele se volt meg, ezert ujra kellett volna kezdjem az evet, plusz meg rengeteget kellett volna fizetni. Lattam, hogy semmi sikerelmenyem, ezert meg is mondtam nekik, hogy nincs ertelme tovabb eroltetni.

Hazajottem, de azota minden nap megbantanak. Lehet, hogy en is ingerlekenyebb vagyok, de semmihez nincs kedvem, semmi nem sikerul. Minden nap ugy vegzodik, hogy nem sikerul semmi. Anyum nem all velem szoba, mert mondott valamit, ami nagyon rosszul esett, bejottem a szobamba, jott utanam, csapkodott is, es napok ota hozzam se szol.

Nagymamam folyton szapul, hogy "hey, kisasszony miert nem mentel ide vagy oda". Ahova persze nem is kotelezo menni, csak hobbybol jartam gitarozni, es lett volna 1 kisebb fellepes, de elotte 2 nappal szoltak, a tagok fele nem tudott menni, illetve meg is voltam fazva. Nem szabad 2 lepest tegyek zokniban, mert veszekednek velem.

Apumtol kerdezek valamit, mintha nem is hallana, ram se nez, semmi.

En elhiszem, hogy nekik se konnyu, de nem az o eletuk nem ugy sikerul, ahogy akarjak.

Megprobaltam volna munkat keresni egy gyarnal, de nem engedik, mert azt mondjak, hogy barhova, de oda ne menjek, nem becsulik meg az embereket... Mashova meg nincs lehetosegem, mivel elegge el vagyunk szigetelve.

Szerelmi eletem megint 0, 3 es fel eve szerelmes vagyok egy pasiba, akin latom, hogy bejovok neki, de nem lep, es minden egyes nap latom, hogy mas csajok kepeit likeolgatja.

Magyarul semmiben nem vagyok jo, a csaladom nemhogy probalna lelket onteni belem, de meg jol eltipor, elni sincs kedvem...

20L