Miért van az, hogy a szüleim a húgomat jobban szeretik?

Nem szeretik jobban , csak ő a kisebb

Majd pár év múlva ráfogsz jönni :)

Nálunk is ez ment mindig is, ráadásul mi egy neműek is vagyunk (mert előfordulhat, hogy valaki lányt vagy fiút akart és zavarja, hogy a gyerek nem az lett).

A húgom mindig szépen tudott a szüleinknek hízelegni, én meg sosem voltam hízelgős fajta, sőt nem is néztem jó szemmel, ahogy a húgom nyalt állandóan. Valahogy mióta megszületett, látszott, hogy őt jobban szeretik, még a kiskori videóinkon is látom, milyen érvágás volt a szüleim viselkedésében az, hogy a húgom megszületett: mintha én megszüntem volna létezni. Sajnos ez felnőtt korunkra sem változott. Mindent elnéznek neki, de minden alatt gondolj a legbizarabb dolgokra (illegális és erkölcstelen dolgokra is). A húgom bármit csinál, neki el van nézve, én meg mindig is próbáltam mintagyerek lenni, mégis én voltam mindig a fekete bárány.

A tanulság az én részemről az egyébként, hogy:

1. nem neked kell megküzdened a szüleid szeretetéért vagy kiérdemelned azt, ugyanis annak egy feltétlen dolognak kellene lennie, és nem a te hibád, ha ezt nem kapod meg, hanem az övék

2. te nem tehetsz semmiről, olyannak születtél, amilyen vagy, és bármennyire nem tetszik a szüleidnek, részben ők neveltek ilyenné, és attól, hogy anyád rossz gyereknek lát, te attól még nem vagy az, az ő szegénységi bizonyítványa, ha ezt nem látja

3. állj a sarkadra és tanuld meg megvédeni magad a húgoddal és a szüleiddel szemben, ne félj akár megnevelni te magad is a húgodat (én itt rontottam el, és mára már minden hiába, a húgom erősebb nálam és nem fél megütni engem, ha rosszat szólok)

4. próbálj meg minél kevesebbet foglalkozni a családoddal, ne öld bele ebbe a halott ügybe az energiát, felesleges. maradjanak meg ők olyannak, amilyenek, az ő bajuk... majd ha a te húgod is olyan lesz, mint az enyém, talán rájönnek... talán... az enyémeknek nem sikerült.

Sok sikert és kitartást, nem könnyű afféle fekete báránynak lenni.