A szülők kevésbé szeretik az első gyereküket, mint a többit?

Én nem így tapasztalom. Az első gyereket ha véletlen ha tervezett mindig örömmel fogadják. (azt, hogy közben a szülők elválnak, nem gyerek miatt van)

Én úgy tapasztalom, hogy középső gyerekként a legrosszabb, mert azok tényleg nem kapnak figyelmet. Ha mégis akkor csakis azért, hogy büntetést kapjon vagy kioktassák a nővére/bátyja mennyivel jobb nála.

Én középső vagyok. Van egy nővérem és 1 húgom. Amíg otthon éltem gyerekként mást sem hallgattam, csak azt, hogy

"bezzeg a nővéred! vegyél példát róla! Jó tanuló, okos, jól nevelt, nem felesel vissza, nem szemtelenkedik! De te??? A nyomában sem vagy..

"A húgodat hagyd békén! Ő a legkisebb, hát miért nem vigyázol rá? Már pedig veled megy ha le akarsz menni a barátaidhoz, és vigyázol rá. Ha nem akkor te sem mehetsz. Az a dolgod, hogy elmenj érte az oviba/suliba..Miért nem adod neki oda ami a kezedben van? hiszen ő még kicsi..."

Nem hiába lettem lázadó, harcias, és szemtelen. 18 évesen amikor elköltöztem, akkor is csak azt kaptam, hogy "te mindig is egy csavargó, lázadó voltál.. sosem változol meg.. de bezzeg a nővéred.... bla bla bla

42 éves vagyok és még ma is megkapom apámtól, hogy a nővérem és a húgom.....

ez van..

3 Tök mindegy hány gyerek van, mert családfüggő. Én is első gyerek vagyok, és minden felelősség rám volt testálva mint húgom pesztrája. Holt másképp volt a felállás, mint amit most mi élünk meg a családban.

Mi nem születési sorrend alapján, hanem a gyerekek egyénisége alapján rakjuk a megfelelő helyükre a gyereket.

Van aki jobban védelemre szorul, van aki kevésbé, van aki a jéghátán is megél tipus. Szóval ez az egész nagyon változó és összetett. Mindig mindenkit ott erősítünk ahol a legnagyobb szüksége van rá.

4+

1-es voltam.

Nagy általánosságban (családpszichológiából ezt tanítják) az első gyerekkel szigorúak, féltik, mert még "gyakorlatlanok" a szülők. Neki kell kitaposni az ösvényt a testvérek előtt, rajta alakulnak ki a szabályok (tanulás, napirend, szórakozás stb) A második vagy közbülső gyerekeknél már lazul a dolog. A legkisebbet pedig azért babusgatják, mert ő az utolsó, a legkisebb, őt próbálják dédelgetni a szülők, mert érzik, hamarosan kirepülnek a csemeték és "magukra maradnak".

A legkisebbel elnézőbbek, bárhogy tanul/viselkedik. Általában a középsők elhanyagoltnak érzik magukat, az ő nyakukba varrják a kicsit. A középső hódoljon be az idősebbnek, engedjen a kisebbnek.

Én 3 közül legkisebb vagyok, anyukám még most sem bírta feldolgozni teljesen, hogy 28 évesen már nem vagyok kislány. Mindannyiunkat szeretnek.

A legjobb barátnőmnek 2 fiatalabb testvére van. Náluk ő járta ki az utat, tőle jobb tanulmányokat követeltek, szigorúbbak voltak mikor tini volt. Mindig panaszkodott, hogy az öccse/húga bármit megtehet és rájuk hagyják. Pedig a szülei elég lazák voltak az enyémekhez képest.

Nálunk fordítva volt mindig. A nővérem a kedvenc. (mindketten véletlenül jöttünk). Anyám így mondta, de egyébként csak nem szedte rendesen a gyógyszert.

Mindig ő volt az okos, a szép... én a csúnya és a tanulás sem ment annyira jól.

Én sose éreztem hogy szerettek volna. Még azt is mondták amikor 12-13 éves voltam, hogy nem is vagyok a gyerekük, csak a kukából szedtek ki.... 3,5 évre lepasszoltak a nagyszülőkhöz is.